|
Tudjuk pedig, hogy azoknak, |
| AKIK ISTENT SZERETIK, | |
| minden javukra van. Róma 8:28 |
Versek...
Hasznos csere
Jóságos Istenem, mily bölcsen rendelte
A férfi és a nő dolgát, hogy így teremtette.
Kenyeret keressen, mindig helyt álljon.
A nő otthon családot neveljen,
Háztartást vezessen, ápoljon, szeressen.
Ez jó így, de van olyan férfi
Ki a nő munkáját nem sokra becsüli
Ezzel kapcsolatban elmondok én néktek
Egy történetet, amit jó ha megfigyeltek,
A tanulságot megszívlelitek,
Alkalom adtán hasznát vehetitek.
Ismertem egy asszonyt, kedves szerény nő volt
Kinek figyelme kiterjedt és mindenre gondolt.
Szorgalmas lélekkel végzett minden munkát
Nem panaszkodott, csak végezte sok dolgát.
Egyszer a férj-uram mit gondolt magába:
Mily jó az asszonynak, nem kell menni a gyárba
Végzi munkáját ahogy akarja,
Csendes munkájában senki sem zavarja.
Ó ha lehetnék egyszer az ő helyébe!
Mindent odaadnék szívesen cserébe.
E naptól fogva mindig zsörtölődött
Zavarta az asszonyt, ahányszor hazajött.
- Miért van ez így? Nem lehetne másképp?
Ha én itthon lehetnék, mindent másképpen csinálnék
Mondja a nő: Fiacskám cseréljünk egy napra,
Te maradj itthon, megyek én a gyárba.
Ha te jobban el tudsz mindent itthon végezni,
Én szívesen megyek kenyeret keresni.
De hogy munkádban eligazodj jobban,
Elmondok mindent, csináld ahogy szoktam.
Reggel korán kelj fel, fejd meg a tehenet.
Főzzél kávét, etesd meg a gyereket.
De meg is füröszd ám, mosd ki ruháját,
Teríts ki a napra, hozd rendbe az ágyát.
A baromfit lásd el, az udvart seperd fel,
Vajat is köpüljél, s várjál kész ebéddel.
“Meglesz minden!” mondja öntelten a férje,
”Ha te elvégezted, én ne végezném el!”
Gondolja: de jó, még egy kicsit alszom.
Hisz az a kis munka, ami itthon lehet
Semmi ahhoz képest, amit tennem kellett.
Ezzel jobb felére fordult, elszunnyad csendesen,
Mi történt ezalatt elmondom sorba
Mi van az udvarban, mi az istállóban.
Hát még a bölcsőbe hogy sír a kisbaba
Sír, de a sírását nincs, aki meghallja.
Mert hát apukája arról álmodott éppen,
Hogy mindent elvégzett tisztán nagyon szépen.
Szegény Riska tehén odakünn ezalatt
Rángatja a kötelet, majd hogy el nem szakad.
Az apró jószág is sorba lármázik.
Valamennyi érzi: az asszony hiányzik.
Ám valami zajra mégis csak fölébred.
Álmos szemével amint széttekintett,
Látja Riskát amint az istállóba benézett.
Fejésre kínálja az édes, friss tejet.
Nosza van ugrálás, jaj, hány óra lehet,
Megmondta az asszony, hogy korán keljek!
Nagy sietve szalad, gyorsan fejéshez lát,
De a Riska mérges, s felrúgta a sajtárt.
Kiömlött a sok tej! Jóságos Istenem!
Éhen marad most szegény kis gyermekem.
Ó ha én előre tudom, hogy így van
Semmi pénzért itthon nem maradtam volna.
11 óra már, s még minden szanaszéjjel
Még ebéd nincs sehol, de vajat is köpülni kell!
Most hát mit tegyek? Gondolt egy merészet:
Elvégzem egyszerre majd az egészet.
Hátára kötötte a külső dézsát
Kész lesz magától, míg gyúrom a tésztát!
Jaj, de a gyerek sír, nagy lármát csap
Mert tudjuk, ha éhes, sír, el nem hallgat.
Kezével a tésztát gyúrja nagy serényen,
Lábával ringatja a gyermeket éppen.
Megszólal a harang: bimm-bamm, bimm-bamm,
Jaj mi lesz velem, az asszony mindjárt itthon van.
De ahogy megfordul, hogy a tüzet megnézze
A vajköpülővel lök a kocsin egyet.
Felfordult a kocsi, kiesett a gyermek.
“Ó Uram Teremtőm saját hibám vert meg!”
Ahogy lehajol, hogy a kicsit felvegye,
Fején keresztül a tejfelt ráöntötte.
Betoppan az asszony, lát szörnyű képet!
Alig tudja róluk lemosni a tejfelt.
Összeteszi kezét, térdre hull a férfi:
“Ó bocsáss meg kérlek, légy újra a régi!
Ó én dőre, balgatag voltam belátom,
De többet a munkád sosem kritizálom.
Csak maradj itthon, megyek én a gyárba,
Mert százszor nehezebb az asszony munkája.
A jó Isten áldjon meg, mert olyan hű voltál,
Nehéz terhedért sohasem panaszkodtál.”