---

	Tudjuk pedig, hogy azoknak,
	AKIK ISTENT SZERETIK,
	minden javukra van. Róma 8:28

 

---

 

Versek...

Bíró előtt

 

Sok-sok ablakú tágas nagy terembe

Nyomasztó, szinte félelmetes csendbe.

Hangzik a bírónak a szigorú szava

Hogy álljon elő itt most Sós Peti maga.

Rongyokba burkolt, nagy nyurga gyermek

A bíró előtt félve megremeg

Loptál te fiú? Loptál kis kamasz?

Ezért állasz itten, ez reád a vád, a panasz?

Cipőt, ruhát, kabátot, kenyeret,

Nem kapsz tán otthon eleget?

Kerítéseken titkon átbújtál

Más szőlőjéhez, fájához nyúltál?

Jól tudtad mindenről, hogy nem a tied

Vétked szárazon el nem viszed.

Bűnt követtél el és én megbüntetlek,

Mert négy hosszú hétre a börtönbe vetlek.

Hangzik az ítélet, hallgatja Peti

A komor bíró még hozzáteszi

Hogy ebből most okulj, és jól jegyezd meg,

Hogy ami a másé, az nem a tied.

Csak ami a tied, ahhoz van jogod,

A másé tilos, ne nyúlj te ahhoz.

A bíró arcát Peti csak nézi

Látszik zavarán, hogy ezt nem érti.

Bús elszántsággal, keserűen kérdi

Hogy ahhoz van jogom ami az enyém?

Nincs nékem semmim e föld kerekén

Nincs apám, anyám aki rám keressen

Aki ruházzon, aki szeressen.

Bármihez is nyúlok, nem a magamé

Amit csak látok, az minden a másé.

Másé a kenyér, a foszlós kalács

Másé a ruha, a cipő, a kabát

Másé esténként a jó meleg szoba

A teli tányér, a finom vacsora.

Másé esténként a jó vetett ágy

Gyümölcsös fákon a sok-sok teli ág.

A szőlőgerezd, a dió a kertben

Mind, mind a másé a minden.

Fejét csüggedten előre hajtja,

Kicsit elhallgat, és azután folytatja.

Hogy: Enyém csak a rongy és a nagy nyomor.

Egy éhező száj, és egy üres gyomor.

Csúf mezítlábam, két kérő kezem

A kínzó hideg, egy utcaszegleten.

A kőkemény föld bús fekvőhelyemnek

Ez csak az enyém, ez csak az enyém.

Kezét tördelve suttogja szegény.

Könnyek reszketnek bánatos szemén.

Ne büntessen meg jó bíró uram

Ne zárasson be, ha szíve van.

Ha máséhoz nyúltam, tudom, hogy vétkeztem

De mikor oly sokat, annyit éheztem.

A komor bíró döbbenve figyel

Peti panasza a szívéig hat el.

És szól nyájasan, megenyhült arccal,

Lágy, simogató, atyai hanggal:

Éheztél, fáztál, nem telt kenyérre?

Az igaz útról hát ezért tértél le?

Akkor gyermekem nem is vagy te rossz

A lelked még tiszta, a szíved sem gonosz.

Ne búsulj, mert Isten el nem hagy

Te mától fogva az én fiam vagy.

Elhagyatva árván, sokat bolyongtál,

Kivertebbnél is kivertebb voltál.

Most lesz otthonod, ruhád, kenyered,

Amit csak kívánsz, meglesz mindened.

Peti csak ámul és csodálkozik,

Talán nincs is ébren, talán csak álmodik?

És alig hiszi el a szegény lélek,

Hogy ezentúl szebb lesz, jobb lesz már az élet

Pedig nem mese, pedig nem álom

Történik ilyen nagy dolog ezen a világon.

Mert való igaz, és igaz valóság

Hogy él az Isten, az igazság.

 Vissza a főoldalra