|
Tudjuk pedig, hogy azoknak, |
| AKIK ISTENT SZERETIK, | |
| minden javukra van. Róma 8:28 |
Versek...
Anyám akarta így
Hol voltál gyermekem?! Oly régen várok reád
Az éji percekben feledted, hogy anyád
Otthon aggódik érted, Várva hazatérted
Hisz tudod, hogy remegve gondolok minden léptedre
Mert óvni akarlak minden rossztól
Fájó könnyhullástól és minden gonosztól.
Hogy tudtán kívül az éjszakán egyedül ily soká hagytam
Hol én voltam, az öröm virágzik
Szedtem virágit, és új nőtt helyébe
Megnyugodott lelkem, mint a vándor szokott
Ha visszatér elhagyott helyére.
Fiam hol voltál?
A hívők táborába anyám!
Gyermek! Mit beszélsz!
Ó ha én azt mind elmondhatnám
Ami ott történt velem, az örömöt leírhatnám
Mely betölté kebelem.
De én elmondani ó azt nem tudom
Gyarló a szó mind az ajkamon.
Csak érzem, boldoggá tett Jézusom
Anyám! Boldoggá tett nagyon!
Úgy! Hát a hívők táborába
A hívők áhítatos táborába
Ott, ott töltéd az éjszakát.
Talán Jézusodnak ölébe?
Te gyermek, mily bohó vagy!
De anyám! Öröm nagy!
És hol ilyen öröm fakad,
Ott időzni szép, ott időzni jó,
Nem hallani rút szavakat.
Ott mint a béke sugarát hinti szét
Gyermek! Ne beszélj!
Oda nem mégy többé soha
Ily szégyent nem hozol a házamra.
Anyám! Ne legyen ilyen mostoha
A fiú kéri, könyörög, de hiába, az anya szíve kemény.
Fiát nem engedi oda többé, hol felgyúlt szívében a hit és remény.
És a szegény gyermek csak várja, várja
mentségét ki hozná.
Már az ősz is beköszönt,
Alig találni mást, csak hervadt virágözönt
A bányából hazajött a fiú, bérét az anya elé teszi
A hétnek vége, szombat este van.
Munkáját szerencsésen végezé.
Fiam, ott van a fele a bérednek,
Ezt vissza magadnak.
Szüret van ma a szomszédos hegyen
Halld csak a zenét, hogy vígadnak?
Jöjj, menjünk velük mi is örvendezni
Csinálj magadnak vidám perceket
Víg zene szól, tüzes bor mellett
Bánatod mind elfelejted.
A fiú előbb a pénzre, majd anyjára néz.
Eszébe jut Jézus, és hívő barátai
Ó, hiszen titokban mindig ott van velük
Oda viszik, oda űzik hő vágyai.
Az anya újra szól. A gyermek tétováz.
Majd vad tűz villan fel ifjú szívében
Fölkapja a pénzt: Most menjünk anyám!
Meg sem áll, csak a múlatók körében
Bort ide! Bort halljátok! Gyorsan!
Mit néztek úgy rám? Féltek részeg leszek?
Legyek! Így akarta anyám!
És pohár után pohárt tölt,
Tánc után táncot jár,
Az anyja nézi, s arc mögött titkos mosolyt rejt.
Végre felejti hát a hívők társaságát.
Már többé el sem megy oda,
Rájok sem gondol tán soha.
Mikor haza térnek hajnaltájon
A fiú azt sem tudja hogyan álljon.
Részegen tért nyugovóra.
Aztán szombat este lett újra.
A fiú néhány pengőt az asztalra tett
Az anyja számol: Ez csak a fele fiam!
Szól a fiú: A másik fel nálam van.
Az éjjel majd mulatok a kocsmában
Az anya megdöbben, a fiú már megyen.
Csinálni magának vidám perceket
Hisz anyja kívánta hogy feledje el a jók
társaságát, és a keservet.
Mikor jött a szombat este,
Az anya hiába várta, leste
Mikor jön haza bányából a fia
Most kellett igazán aggódni!
A pénzük elfogyott, kenyerük is kevés
A gyermek most biztos mulatni tért.
A kocsmában tölti az éjszakát
Eldőzsöli jaj, az egész pénzt.
Úgy is volt, másnap reggel jött haza gyermek.
Lefeküdt, hogy az álom, mámorát elvegye.
Amikor felébredt enni kért.
De az anyja kérdi: Hol a bér?
A bér? A pénz? A bér, anyám?
Ó, hát a kocsmában hagyám
Fiam! Gyermekem! Ó mit tettél!
Anyádról megfeledkeztél?
Anyámról? Dehogy feledkeztem meg!
Hallgattam szavára, mint jó gyermek.
Emlékszik a múltkor ott a hegyen?
Nem anyám akarta, hogy így legyen?
Ó gyermek ne gyötörj!
Az anya szívét a bánat megsebezve
Nagy tőrként hatja át.
Aztán így megy hétről hétre,
A fiú süllyed egyre a bűnbe
Az anyát gyötrőn tépve, mindig újra felhangzik a vád.
Ó mily szörnyű vád, pokoli tőrként
Szabadulni ó tőle nem lehet
Jaj gyermekem, a halálba űzöl
Ha meg nem változtatod életed.
Ne menj, ne járj a kocsmába többé
A hívők házába jöjj el velem
Emlékszel kebled mily öröm tölté
Ott akartál időzni szüntelen.
Úgy anyám? Menjek a hívők körébe?
Hát én akartam! Én eljártam oda!
Most menjek vissza?
Én? Ó, nem, soha!
Én akartam akkor oda járni,
De anyám így akarta! Hát tűrje!
Szégyellte a fiát hívőnek látni
Most hát nézze, mint megy örök tűzre!
Fiam! Gyermekem! Az anya felzokog
De hiába kéri, hiába könyörög
Gyermeke a kocsmába rohan vissza,
Hogy ne lássa anyjának könnyeit.
Másnap gyászhírt kapott az anya,
Fia részegen ment a bányába.
Amint mámoros fejjel dolgozni kezdett
Lezuhant egy mély bánya-omlásba.
Az anya futva fut, rohanva rohan
De nem látja már csak a halottat
Megtévedt fiúnak roncsolt testénél
Pokoli, tépő fájdalmakba roskadt.
Csak nézi, nézi, könnybeborult szemekkel
Él, ó jaj, az ajkat mozdulni látja
Hangot is hall, gyermeke beszél, suttog:
Anyám, anyám, ő akarta így!
És szerencsétlen anya
Halott gyermeke roncsolt teste mellett
Tépett szívvel a halálba roskada.