- Látta tanárnő tegnap este a tévében azt a remek show-műsort? - kérdezte egy hetedik osztályos leány az iskolában. Ráadásul még kiválónak is találta a műsort.

- Nem - mondtam és letettem a füzetet, amit javítottam. 

- Tanár néni neeem látttaaaa??? - kérdezte egy vizsgálóbíró hangján. 

- Nos - feleltem -, nekünk nincs tévénk, ezért ritkán nézek meg bármit is a tévében. 

Sötétbarna szemöldöke összerándult. Egy kis szünet után azt kérdezte: 

- Hát akkor mit tetszik csinálni? Próbáltam megmagyarázni, de hamarosan otthagyott egy "a felnőttek kiszámíthatatlan alakok" arckifejezéssel. A rövid magyarázkodás után azonban eltűnődtem. Miért is nincs tévénk? S mit csinálunk akkor helyette?

    Egyenesen és őszintén szólva, férjem és én nem óhajtjuk a televíziót magunk és gyermekünk számára. A programok (és reklámok) néha kétségkívül rosszak, máskor meg erősen vitathatók. Nem utolsó sorban pedig időpazarlás számunkra. Még az úgynevezett "jó" műsorok is ontják a világi humanizmus elveit, anyagiasságot, hamis értékeket. Tompítják az istenhívő, józan gondolkodás élét. A televízió elfecsérli a család idejét. Általa egy kívülálló, egy "idegen" van jelen a lakásban.

    Mi nem fogadjuk el a mindent átható befolyást. Így, bár nincs saját tévénk, gyermekeink a szomszédos nagyszüleiknél időnként megnézhetnek egy-egy műsort. Ezzel irányt szabtunk gyermekinknek. Megmagyarázzuk, mi a rossz a show-műsorokban a Szentírás értelmében:
    " Ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!" (Fil. 4:8)
    "Nem vetem a tekintetemet haszontalan dolgokra." (Zsolt. 101:3)
A tévénézés korlátozása vagy tiltása mellett azonban szükséges, hogy az időt valami pozitív és hasznos dologgal töltsük. Nem kerül pénzbe, sem nagy leleményességbe, hogy gyermekeinket foglalkoztassuk. Nekik viszont szükségük van a mi időnkre, érdeklődésünkre és szeretetünkre. Egy gyermeket már az is lelkesít és szórakoztat, ha valaki egyserűen otthon marad és vele tölti az estét. És ez az, amit mi választunk. Miből állnak ezek az esték évről-évre?
Olvasunk

    Férjem legalább három újságot és egy köteg folyóiratot járat. Minden két hétben a gyerekekkel a könyvtárba megyek, s egy nagy bevásárlótáskát töltünk meg könyvekkel. Órákat ülünk együtt kellemesen társalogva, megelégedéssel, almát hámozva, lemezeket hallgatva, időnként rákérdezek egy-egy szó jelentésére, vagy elmondunk egy tréfát, újsághírt.
    Hangosan felolvasok a gyerekeknek. Egy ilyen könyv pl. az "Isten nagyszerűsége" (Splender of God), egy burmai misszionárius, Adoniram Judson életének a története. Az alázat, a becsületesség és az Istenbe vetett rendíthetetlen hit emberét mutatja be olyan tulajdonságokkal, amiket nem lehet látni a tévéfilmekben .
Zenélünk

    Kisebbik fiúnk, Michael a mi muzsikusunk, órákat tölt naponta a zongora mellett. A rádióban és a lemezjátszón klasszikus darabokat és evangéliumi, gyülekezeti énekeket hallgatunk. Ünnepnapokon a közös éneklés már a család együttlét fontos részévé vált. Zsúfolt de jól felszerelt konyhánk állandó színtere a közös családi sütésnek, főzésnek. A süteményeket, a tortát, de az egyszerű kalácsot is gyakran gyümölcsízzel és mézzel fogyasztjuk, hozzá illatos teát egy nagy kannával. Vannak közös játékaink, hobbik és munkánk is. Michael és Anne szeret sakkozni, vagy társasjátékot játszani, Susan köt. Azután van még házimunka, kertészkedés, madáretetés.
    Mindezek között talán az a legjobb, hogy beszélgetünk, terveket szövünk. A legtöbb ugyan csak álom marad, de néhány már megvalósult. Beszélgetünk politikáról, erkölcsről és a Bibliáról. Hangosan töprengünk munkatársainkról, a munkalehetőségekről, barátokról, akiknek örülünk. Igyekszünk őszinték, nyíltak, jóindulatúak és tisztességesek lenni ezekben a beszélgetésekben.             

    Nemrég James-t, legidősebb fiúnkat megkérdezték, mit tart az életében a legnagyobb örömnek és boldogságnak. Elgondolkozva azt felelte: "Ha a családommal lehetek". Majdnem elsírtam magam, amikor belegondoltam, hogy a mi 18 éves fiúnk ezt szereti a legjobban. Igazán örülünk, hogy az esti óráinkat együtt tölthetjük - televízió nélkül.

Maurren Hay Read/ Decision Antenna, 1997.

Vissza a főoldalra