|
Tudjuk pedig, hogy azoknak, |
| AKIK ISTENT SZERETIK, | |
| minden javukra van. Róma 8:28 |
Papp József: Hogy vagy?
Ez a leggyakoribb kérdés, a rá adott leggyakoribb válasszal: Köszönöm, jól! De vajon tényleg így van? Ha valaki belelátna a szíved belsejébe, ott is azt látná, hogy ez az ember jól van? Békesség, rendezettség jellemzi, örül az életnek, hálás azokért a jó dolgokért, amelyek történnek vele és a rosszak sem törik le? Így már lehet, hogy nem olyan biztos a válaszunk. Pedig Isten úgy tervezte el az életünket, hogy jól legyünk. Jézus azért jött, hogy életünk legyen és bővölködjünk (Ján 10:10b). Pál apostol ezt írja Timóteusnak: "Valóban nagy nyereség az istenfélelem megelégedéssel" (1Tim 6:6). Mi a titka ennek a valóban nagy nyereségnek, a megelégedésnek?
Könnyebben találjuk meg a választ, ha először azt próbáljuk meg felderíteni, hogy vajon mire is irányul az a hiányérzet, aminek a megszűnte a megelégedés érzetét hozza. Isten Igéje figyelmeztet arra a csapdára, amelybe mindannyian hajlamosak vagyunk beleesni: "Minek adnátok pénzt azért, ami nem kenyér, keresményeteket azért, amivel nem lehet jóllakni" (Ézs 55:2kk)? A legfőbb hiba az, ha Isten nélkül törekszünk a megelégedésre. Erre, sajnos, azután is hajlunk, miután hívővé lettünk. Emberi természetünkben folyamatosan jelen van az a törekvés, hogy Istentől függetlenüljünk. A hívőknél ez még egy hamis magabiztossággal és önteltséggel is kiegészül. Jézus így leplezi le ezt a magatartást a laodiceai hívőknél: "Ezt mondod: gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire; de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen" (Jel 3:17).
Mire van tehát szükségünk a megelégedettséghez? Emberi természetünk számára bolondságnak tűnik a válasz, de a valóság az, hogy mindenek előtt az Istennel való zavartalan kapcsolat az, ami megelégedettséggel tölti el az embert, míg ennek hiánya elégedetlenséget, folytonos hiányérzetet okoz. Túl azon, hogy vannak testi, lelki szükségeink, mindannyian SZEMÉLYEK vagyunk. Szeretetre és biztonságra vágyunk, és arra, hogy érezzük: fontosak vagyunk. Mindezt maradéktalanul csak Istentől kaphatjuk meg. Ő az, aki érdemek és előzetes teljesítmények nélkül, gyengéink és vétkeink ellenére is szeret minket. Ráadásul, az Ő szemében értékesek vagyunk, a sikereinkkel és kudarcainkkal, erősségeinkkel és gyengeségeinkkel együtt is. Ő mégsem egy "szeretet automata", hanem olyan Isten, akinek határozott terve és rendje van az életünkre nézve, akihez igazodhatunk, és akire támaszkodhatunk.
Azt mondod: ezt már rég tudom, ebben nincs számomra semmi új? Nagyon jó! És: HOGY VAGY? Megelégedettség vagy hiányérzet tölt be? Hála, vagy panaszkodás jellemzi a beszédedet? Tudsz örülni a jónak, vagy inkább a hibákat, hiányokat veszed észre mindenütt? Mit vársz a jövőtől? Lelkesítő jövőkép él benned, vagy alig várod, hogy végre kiléphess ebből a "siralomvölgyből"? És ha az emberekre gondolsz, akik körülvesznek téged? A kiábrándultság, fásultság, csalódások és a sérelmek törnek föl benned, vagy túlárad benned egy ezeknél nagyobb erő? Isten nem hiteget minket egy olyan álomvilággal, mintha nem lenne jelen az emberi életben a Bűn és a Gonosz. Jézus ezt mondja: E világon nyomorúságotok lesz, DE bízzatok, ÉN legyőztem ezt a világot (Ján 16:33). Ezt a győzelmet megélve írja Pál a korinthusi hívőknek: " ...tele vagyok vigasztalódással, minden nyomorúságunk ellenére csordultig vagyok örömmel" (2Kor 7:4).
Hiszed-e, hogy lehetséges így élni? Isten ilyen életet szánt neked is. A világ olyan tapasztalatokkal tölt el, amivel "tele van az ember hócipője". Ismerős ez az érzés, ugye? Létezik azonban egy másik féle beteltség érzet is: telve lenni mindazzal a jóval, ami legyőzte ezt a világot. És csak ez a beteltség okozza azt, hogy az ember jól érezze magát! Enélkül az egész világot megnyerhetjük ugyan HOGY VAGY?
(Újságcikk - Élő szó /1/ '99.04.15.)