|
Tudjuk pedig, hogy azoknak, |
| AKIK ISTENT SZERETIK, | |
| minden javukra van. Róma 8:28 |
Tallózó...
"Nem vagyok langyos ember" - chat Eperjes Károllyal
2000. október 31. kedd, 15.47
Október 30-án 22 órától az [origo] Társalgójának vendége Eperjes Károly volt. A színész közel két órán keresztül, szívélyesen és lelkiismeretesen lelkesen válaszolt a kérdések özönére, melyek személyiségének három fő alkotórészét boncolgatták: a hívőt, a színészt és a magánembert.
Eperjes, a hívő
Mióta vallásos ilyen mélyen?
Eperjes Károly: Mindig is vallásos voltam. Körülbelül 7 éve napi megtérőnek tarthatom magamat Isten kegyelméből és szabad akaratomból. A hitem egy csodálatos megtapasztalás eredményeként tisztult ki (a színpadon érte csúcspontját), amit most egy-két perc alatt nem tudok megértetni senkivel, de ez volt a Tékozló fiú esete, ez volt Pinokkió esete, amikor visszamegy, visszatalál az alkotóhoz. Rájöttem, hogy az Istentörvényű és az öntörvényű lét között végre radikálisan az Istentörvényű élet mellett kell, hogy letegyem a garast, mert különben langyos ember leszek. És azóta igyekszem minden nap ennek minőségében élni.
Az Ön vallásossága a fanatizmus határát súrolja, nem gondolja?
Eperjes Károly: A mai világban, ha valaki már radikálisan megéli a hitét, és nem a minimumhoz, hanem a maximumhoz próbálja szabni az életét, sokan fanatikusnak tartják. Én az utóbbi felé igyekszem, de még nagyon messze vagyok a céltól.
Ön szerint lehet-e a mai világban szentnek lenni?
Eperjes Károly: Ahogy az Ószövetségben is olvashatjuk: Legyetek szentek, mert én is az vagyok. Szentnek lenni azt jelenti, hogy megigazultnak lenni. Szerintem minden embernek ez a dolga. Hogy rendbe tegyék az életüket. Kiváló, emberiséget megtartó jelzőköveink vannak: a tízparancsolat, a szeretet. A szeretet örök. Ennél mélyebbet most nem mondanék erről...
Mesélne a pápával való találkozásáról?
Eperjes Károly: Életem eleddig leghitelesebb embere, akivel találkoztam. Teljes szívvel követem, és adjon az Isten erőt, hogy követni is tudjam.
A pápán kívül milyen példaképei vannak?
Eperjes Károly: Először is az én két példaképen Jézus és Mária. De mondhatnám Balczó Andrást, mondhatnám Csanád atyát, Teréz anyát és másokat is.
Mit gondol a kereszténységen kívüli világvallásokról? Hogy látja a követőiket?
Eperjes Károly: Az ökumenéről úgy gondolom, hogy a legpontosabban a pápa mondatát kell hogy idézzem: az ökumené az, hogy minden vallást az egy igaz istenhit reményében Jézus Krisztushoz az egy igaz emberhez vezetni. Az az ökumené, amikor a vallásokat összegyúrjuk, az nem ökumené, hanem fasírt, bár a hamburgerzabáló tömeget ez elégíti ki sokszor, sajnos. De nem adhatjuk fel.
Ön szerint igaz az, hogy ha valamiben nagyon hiszünk, akkor az valóra fog válni?
Eperjes Károly: Igen, de azért tenni is kell, nem elég hinni. Hit cselekedetek nélkül...
Mit gondol, hogyan lehetne a mai embereket felébreszteni, és ismét Isten felé fordítani őket? Egyáltalán még lehetséges?
Eperjes Károly: Igen, lehetséges, hiteles, példamutató élettel. El kell hitetni velük, hogy személyiséggé kell hogy váljanak. Ugyanis a személyiség végcélja az igazság. Az egyéniség végcélja a siker. Sikert termelni lehet, de személyiséget nevelni kell.
Eperjes, a színész
Mindig színész szeretett volna lenni? Nem bánta meg, hogy az lett?
Eperjes Károly: Nem, nagyon nem bántam meg. Nem mindig akartam színész lenni, csak azóta, hogy Montágh Imre ajánlott erre a pályára. Az egy sorsszerű találkozás volt.
Ön szerint mi a titka annak, hogy valaki jó színész lehessen?
Eperjes Károly: Erre Hegedűs Géza bácsi főiskolán tett intelmével tudok válaszolni. Kérem, itt alkalmasint mindenki színész lesz. Kérem, itt alkalmasint kiváló színészek lesznek. Alkalmasint kiváló mesterszínész szakemberek lesznek. MŰVÉSZ csak az lesz, aki két könyvet elolvas, és azt mélyen a szívébe zárja: az egyik a Biblia, a másik Arisztotelész Poétikája. Nincsen olyan szituáció, melyre a jó megoldás ne lenne benne a Bibliában és annak morális közepében, a Tízparancsolatban. És hogy ezt hogy kell működtetni, arra ott Arisztotelész receptje: a cselekvés művészete. Mit - miért - hogyan? A szaki még nem biztos, hogy művész, de jó szakember válhat még művésszé, és a művész biztosan jó szakember, és ez nemcsak a színészetre vonatkozik...
Ön a nézőket két táborra osztja: van aki nagyon szereti, és vannak, akikből az ellenkezőjét váltja ki.
Eperjes Károly: E szerint nem vagyok langyos ember. De akik nem kedvelnek, nekik is és értük is: köszönöm.
Melyek voltak a legsikeresebb szerepei?
Eperjes Károly: A legnagyobb színházi sikerem a "Hetvenkedő katona", amiért a III. Világszínházi Találkozón megkaptam a legjobb férfi színész díját és különdíját, a darab pedig a legjobb előadás díját. Szívem szerint még mindig játszanám. Sikere teljében hagytuk abba, túl a 250. előadáson. A családom szerint a legjobb előadásom a "Tartuffe" és a "Kakukkfészek", a fiam szerint "A gondnok"-ban voltam a legjobb. Filmszerepeim is számos sikert értek el, a legemlítésre méltóbb a chicagói díj az "Uramisten"-ben nyújtott alakításomért. Filmjeim közül a "Tanítványok" és az "Eldorádó" a kedvencem, és a most menő "Glamour"-t is nagyon szeretem. De a többit is. A sors elhalmozott jó feladatokkal, én meg igyekszem jól megharcolni a kihívásokkal.
Hogyan emlékszik a "Csapd le csacsi" forgatására?
Eperjes Károly: Fantasztikus stábhangulat, szenvedélyes jó alkotói közösség jellemezte végig a munkafolyamatot.
A "6:3" mennyire ragadta meg?
Eperjes Károly: Nagyon szeretem azt a filmet. Ha csak azt csináltam volna, már megérte volna színésznek lenni.
A Glamourban valódi jellem nélküli karakterek vannak. Milyen érzés volt ilyen szerepet játszani?
Eperjes Károly: Fura a kérdés. Szerintem nagyon jó volt a forgatókönyv. Arról szól a film, hogy ha valaki megtartja hitét, akkor bármely izmus is tomboljon, a családon belüli szeretet átsegít mindenen. Szerintem ilyen szélsőséges a XX. század, mint azt a film ábrázolja.
Van-e tervben új film?
Eperjes Károly: Van. Jövő hónap közepén szerződnék le egy francia filmhez, aminek én lennék a férfi főszereplője, a producere Dépardieu. És lassan két éve készülök Széchenyi szerepére, Bereményi Géza Hídemberében.
Van-e még szerepálma?
Eperjes Károly: Most, hogy a Széchenyit már másfél éve forgatom a szívemben, őt nagyon vágyom eljátszani.
A magyar színészetre szerintem az " elamerikanizálódás" a jellemző. Önnek mi erről a véleménye?
Eperjes Károly: Sajnos, többnyire igaz. Szeretnék mindig a kivételhez tartozni. Európa még mindig jobban áll az igényességben, bár Amerikában is van egy-két remekmű.
Mi az, amit esetleg elítél a mai magyar színésztársadalomban?
Eperjes Károly: Többnyire levágják a katarzist a művek végéről, klasszikus művek végéről is. Tisztelet a kivételnek. Az az igazság, hogy van föltámadás, megtisztulás, katarzis. Enélkül értelmetlen az élet.
Vannak kedvenc színésztársak, akikkel szívesen játszik vagy játszana együtt?
Eperjes Károly: Vannak. Magyarországon hál Istennek nagyon bő a választék, így aztán nem is szeretnék senkit kiemelni. De nem árulok el titkot, hogy Gáspár Sándorral vagy Andorai Péterrel gyakran játszottam, ami nem a véletlen műve. Véletlenek nincsenek.
Ki a kedvenc külföldi rendezője, színésze?
Eperjes Károly: A külföldi rendezők közül Anatolij Vasziljev a kedvencem, a filmek közül a Tűzszekerek, illetve az Andrej Rubljov, kedvenc külföldi színészem Innokentyij Szmoktunovszkij, az orosz Hamlet.
Mit szól hozzá, ha Önt a magyar Robert de Nirónak nevezik? Büszke rá, vagy sérti ez a hasonlat?
Eperjes Károly: Remélem, hogy őt nem sérti. Ezt filmfesztiválokon is meg szokták kérdezni, le szokták írni rólam kritikákban. Sőt, Dépardieu-vel is összehasonlítanak. Ha megkérdezik, hogy ismerem-e őket, visszakérdezek: én igen, de ők vajon? Dépardieu tudom, hogy ismer, de De Nirót személyesen nem ismerem. Kár, hogy átcsúszik néha a gengszterfilmek szintjére, de volt sok jó filmje.
Melyik színészt tartja nagy ellenfelének?
Eperjes Károly: Magamat.
Milyen érzés profi színésznek lenni? Az ember úgy gondolná, valami euforikus érzés lehet ekkora dolgokat véghezvinni, mint pl. az "Eldorádó", vagy lehet ez "csak" munka?
Eperjes Károly: Igaza van az eufóriát illetően. Csodálatos dolog ilyet játszani. Néha hihetetlen kínok között jut el az ember a felszabadító boldog örömhöz. A profizmus szót egyébként nem szeretem, mert elcsépelt. Sokkal inkább szeretem a hivatástudattal megélt becsületes feladatvégzést. De ha valakinek ilyen kérdése van, az nekem nagy örömet okoz, mert az én örömöm ezek szerint átjött az vásznon. És köszönöm.
Tud-e olyasvalakiről a színésztársai közül, aki Önhöz hasonló szellemiségben éli az életét?
Eperjes Károly: Bárkit mondanék, akkor lehet, hogy mások megbántódnának. De nem vagyok gyáva, ebben az esetben tapintatos. Viszont mindenkinek szeretettel ajánlom Ferenczi Andrea könyvét: Arcok és szerepek, ha jól emlékszem a címére. Ebben hasonló szellemiségű kollégák nyilatkoznak.
El tudná még játszani Lucifert Az ember tragédiájában?
Eperjes Károly: Igen, el tudnám, de nem különösebben kedvelem a művet. Tudom, hogy ez most sokaknak fura, de már játszottam "luciferi" szerepet, a Tartuffe-ben. Mindig minden műben eljátszom a pozitív és a negatív szerepet is, gyilkolok, meztelenre vetkőzök, ha kell, ha a vége katarzis. Mindig az egész részeként nézem a feladatot, ha az egész jó, akkor nemcsak Máriát és Jézust vagyok hajlandó eljátszani, hanem Júdást és a Pilátust is.
Vannak olyan dolgok, amiket minden előadás előtt megtesz?
Eperjes Károly: Igyekszem minden előadás előtt, minden nap Isten segítségével színpadra lépni.
Van saját menedzsere?
Eperjes Károly: Most nincs. Volt menedzserem, jelenleg a fiam szeretne az lenni, aki jogi egyetemre jár.
Ön mint színész mikor boldog? Mennyire külön világ a színház és a lelki élete?
Eperjes Károly: Ez annyira finom kérdés, hogy nem hiszem, hogy belefér az időbe a válasz. Teljesen boldog csak az örökké tartó boldogságban lehetek, ezért a cselekvéseimet a jó keresztény, apa, színész és hazafi sorrendben szeretném meghatározni. Tisztelve mások nézeteit.
Eperjes, a magánember
Miért jelöltette magát képviselőnek?
Eperjes Károly: Nem jelöltettem magam, hanem felkértek. Azért vállaltam, mert úgy gondoltam, hogy ezzel is példát mutatok a közösségi felelősségvállalásról. Azóta sem bántam meg, hogy a Fidesz mellett voksoltam, bár nem voltam és remélem, nem is leszek a tagja a pártnak, függetlenként ültem a Fidesz padsoraiban. Addig, amíg az utánam jövő generáció az Isten, család, haza útját járja, addig nincs mit szégyenkeznem. Amikor felkértek, eleve úgy vállaltam, hogy minél előbb átadom a helyemet egy politikához jobban értőnek. Politizálni nem bűn; jól csinálni erény, rosszul politizálni kár. Nem politizálni bűn szerintem.
Hol lehet személyesen találkozni önnel a színházon kívül?
Eperjes Károly: Az esetek 95%-ában csütörtök este 11-től 12-ig a Sziklatemplomban, virrasztáson.
Szokott még nyaranta indiánkodni?
Eperjes Károly: Nem.
Milyen rendszerességgel nézi a focit?
Eperjes Károly: Volt, amikor bolondul rajongtam érte, most már mértéktartóan. Ha lehet, hetente egy-két meccset tv-n vagy élőben megnézek, és két-három alkalommal, ha tehetem, focizok a barátaimmal. Ez nekem fizikai és szellemi, önfeledt kikapcsolódás.
Milyen szerepet játszanak az életében a nők?
Eperjes Károly: A Jóisten olyan gyönyörűnek teremtette a másik nemet, hogy csibész férfitréfával: nincs rossz nő, csak kevés pia. De félretéve a viccet. 17 éves koromban egy élethelyzetben női bájak miatt nem választottam a katolikus papi hivatást.
Mit szól ahhoz, hogy a Playboy címlapján szerepelnek a "híres" magyar nők?
Eperjes Károly: Nekik kell elszámolni majd a cselekedeteikkel. Azért ha legközelebb látja ilyen helyzetben, a hívő egy fohászt mondjon el értük is. Ha nem hívő, akkor se árt. Talán még nem tudják, mit cselekszenek.
Szokott Playboyt venni?
Eperjes Károly: Nem.
A nők egyre többet aggódnak amiatt, hogy elég vonzóak-e. Ön szerint ez reális, vagy túlértékelik a külső fontosságát?
Eperjes Károly: Nagyon fontos, hogy ha valaki csinosnak született, őrizze meg azt. De ennek mértéken túl jelentőséget tulajdonítani szerintem szamárság. Mindenki őrizze meg a talentumait, mert ki szebbnek, ki okosabbnak születik. A bajt ott látom, hogy új barbár korszak van, ahol a nőknek és a férfiaknak új barbár idoljaik vannak (Lásd Czakó Gábor: Mi a helyzet című könyve.) Egyébként már becézi magát a barbár: az új barbár a barbi. Már gyerekkorban belesulykolják az emberbe, hogy ha nem úgy néz ki, mint egy nyújtott fitnesslény, akkor nem jó. A férfiak pedig nem férfiak, ha nem csupa muszkliból állnak, ezzel elterelik a figyelmet például a lovagiasságról, előzékenységről.
Ön vidám ember a hétköznapokban?
Eperjes Károly: Inkább úgy mondanám, hogy optimista ember vagyok, de még nem veszítettem el a képességemet arra, hogy tudjak magamon nevetni. Kellő szituációban meghatódni, mosolyogni, de akár röhögni is. Nem vagyok egy folyton vihogó ember, de nem vagyok búskomor sem.
Milyen sört iszik?
Eperjes Károly: Ne vagyok sörös, bor- és whiskykedvelő vagyok, és nagyon szeretem a 100%-os gyümölcsitalokat.
Van valami káros szenvedélye?
Eperjes Károly: Volt, remélem, már nincs.
Igaz, hogy régebben kipróbálta a lágy drogokat?
Eperjes Károly: Sajnos, igaz. Kár volt. Nagy kár volt. És szégyen.
Melyik a legrosszabb tulajdonsága?
Eperjes Károly: A türelmetlenség.
Milyen könyveket olvasott az utóbbi időben, és ebből mit ajánlana elolvasásra?
Eperjes Károly: Legutoljára ma éjjel a Gróf Széchenyi István meggyilkoltatása című könyvet olvastam. Dosztojevszkijt ajánlom minden mennyiségben, de csak a háború előtti fordításokat. A fiataloknak Fekete Istvánt nagyon. A mai írók közül dr. Bolberitz Páltól, Barsi Balázstól, Cseri Kálmántól és Gyökössy Endrétől mindent. Naponta legalább egy fejezetet a Bibliából feltétlenül ajánlok; tapasztalatból tudom, hogy milyen eredménye van.
Melyik a kedvenc verse?
Eperjes Károly: Kedvenc versem talán Adytól a Karácsony, Pilinszkytől a Halak a hálóban, Babitstól az Eucharisztia, József Attilától a Négykézláb másztam. Ha nő lennék, mindig csak Nemes Nagy Ágnest mondanék. De a legszebb vers, a versek verse Pál apostol Szeretethimnusza.
Milyen zenét kedvel?
Eperjes Károly: Vivaldi, Händel, Bach... A könnyű műfajból Bee Gees, Omega.
Szigorúan neveli a gyermekeit? Mennyire igyekszik őket a vallás felé terelni?
Eperjes Károly: Radikálisan nevelem őket. Lelki vezetőm szerint néha keményen. De ez az én gyengeségemnek tudható be, így szeretném távol tartani őket a sok bugyutaság kihívásától. De nem drákói szigorral nevelem őket.
Mi a művész úr véleménye a mindent elárasztó szennyről? Lát-e lehetőséget a széllel szembe vizelésre?
Eperjes Károly: Látok lehetőséget. A jóért való küzdelem az élet igazi értelme. Hogy mi a jó, azt a Könyvek Könyvében bárki elolvashatja.
Nem gondolja, hogy a pénz egyértelműen megöli a kultúrát? A pénz működteti a társadalmat!
Eperjes Károly: Nem igaz. Azzal sajnos egyetértek, és ez a média bűne is, hogy azt sulykolják az emberbe, a pénz a minden. De ezt nem szabad elhinni, nem szabad mindent a pénzre fogni. A pénzt meg lehet keresni hivatástudattal és becsületesen - és (testi, lelki, szellemi) prostitúcióval. A pénzt el lehet költeni jól (család, haza, karitatív) - és el lehet verni (kaszinó, kupleráj). Pénzt lehet lopni - és lehet gyűjteni. Minden az emberi szándékokon múlik, hogy az igen igen legyen és a nem pedig nem.
Ön, mint mélyen vallásos ember hogyan tudja összeegyeztetni a hitét azzal, hogy a mi pénzünkből képes lenne egy átlagos magyar film elkészítésének költségét gázsiként behabzsolni?
Eperjes Károly: Még a gazdagréti lakótelepen lakom, és nem azért, mert elittam a pénzemet. Remélem, előbb-utóbb lesz családi házam. És fizetem az adót én is.
Hova utazna el legszívesebben? Persze csak nyaralni!
Eperjes Károly: Nem tudom. Annyi szép helyen jártam már. Nyáron voltam Szentföldön, de a Színeváltozás hegye idő hiányában kimaradt - talán oda. Hegykőn, a szülőfalumban, vagy valamilyen Mária-búcsújáró helyen mindig szívesen járok.
Magyarországon kívül tudna máshol is élni?
Eperjes Károly: Nem. A Jóistennek célja volt azzal, hogy ide küldött.
Köszönök mindenkinek minden kérdést, bocsánat, hogy nem mindenre válaszoltam, most ennyire tellett. Egy egész stáb dolgozott azon, hogy lehetőleg minél több kérdésre válaszoljak. Remélem, nem bántottam meg senkit, ha igen, bocsánatot kérek, most itt tartok. Nyugodalmas jó éjszakát mindenkinek, és köszönöm.
Forrás: www.origo.hu