Magvető Tudjuk pedig, hogy azoknak,
AKIK ISTENT SZERETIK,
minden javukra van. Róma 8:28

 

Tallózó...

 

Az ősevangélium

Egyetlen Biblia-vers fontossága

Ez az egyetlen Biblia-vers Mózes I. könyve 3. fejezet 15. verse, amelyet ősevangéliumnak vagy első evangéliumnak szoktunk nevezni, méltán érdemli meg a legteljesebb figyelmünket. Először is azért, mert ez a megváltásról adott első ígéret a Szentírásban. Olyan ígéret, amely tömören mindent tartalmaz egyetlen mondatban. Azt lehet mondani, hogy miként egy kis magban benne van a tölgyfa, ebben az egyetlen mondatban, ebben az első ígéretben benne van a megváltás tervének minden lényeges eszméje és alapvető gondolata. Tehát az ősevangélium hallatlan horderejű dolgokat tartalmaz, és ezért minden jogosultsága megvan annak, hogy különleges figyelem illesse meg: nagyon jó oktatás számunkra az igazi elmélyedt tanulmányozásra, hogy tanuljuk megfigyelni a Biblia nyelvezetét és a Biblia kifejezésmódjának a nagyszerűségét.

Pál apostol szerint olyan módon szólunk az Isten dolgairól, "amelyekre nem emberi bölcsesség, hanem a Szentlélek tanít" (I.Kor. 2:13). Ez a kijelentés elsősorban arra vonatkozik, hogy a gondolatokra, a tartalomra a Szentlélek tanít, mert hiszen nagyon helytelen lenne a Bibliát szavaiban elfogadni és nem a gondolataiban, az eszméiben. De egész biztos, hogy ebben az is benne foglaltatik, hogy a Szentlélek olyan szavakra és kifejezésekre is tanította a Biblia ihletett szerzőit, amelyek tökéletesek, tömörségükkel hatalmas dolgokat hordoznak, és amennyire emberi nyelven lehetséges, a legtökéletesebben fejeznek ki és adnak vissza gondolatokat.

Az ősevangéliummal kapcsolatban - a tömörsége és a különlegessége, nyelvezete miatt - Jézusnak arra a kijelentésére is emlékeznünk kell, ami így szól: "az Írás fel nem bontható" (Ján. 10:35). Ha megnézzük, milyen szövegösszefüggésben mondta ezt Jézus, akkor azt látjuk, egyetlen kifejezésre hívta fel a figyelmet, amelyet egy zsoltárige tartalmaz (Zsolt. 82:6). Jézus azt mondta, hogy gondolkodj el a szón, amit alkalmaz, mert "az Írás fel nem bontható". Azt a kifejezést úgy kell venned, ahogy van, megértened a tartalmát, megfontolnod a jelentőségét. Jézus földi élete során olyan írásértelmezésre, tanulmányozásra mutatott példát, hogy a kifejezéseket, a legkisebb mozzanatokat is alaposan figyeljük és ragadjuk meg, mert azok is végtelen jelentőségű tartalmat hordoznak.

Csak két részt hadd mutassak. Az egyik Lukács evangéliumában (20:35-38) olvasható. Jézust a szadduceusok kérdezik a feltámadásról, de ők csak Mózes öt könyvét fogadták el ihletett iratnak. Megkérdezem, hogy ha Jézustól nem tanulnánk meg, melyikünknek jutna eszébe így elgondolkodni egy bibliai igéről, és felfedezni a jelentőségét, ahogy Ő megtalálja az érvet a feltámadás valóságára nézve Mózes könyveiből? Ha nekünk azt mondanák, hogy mondj egy igét a feltámadásról Mózes könyvéből, valószínűleg egy jó darabig töprengenénk, és nem tudnánk, mit mondjunk. Jézus pedig olyan igét vesz, amely számunkra is teljes meglepetés, ti. ahogy Mózesnek bemutatkozott Isten a csipkebokornál: "Én vagyok a te atyádnak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene." Jézus megtanít arra, hogy tessék meggondolni, mit foglal magában ez az ige, mi az igazi jelentése. Miért beszél Isten ilyen természetesen régen megholtakról, mintha azok élnének, éreznének? Hozzáteszi Jézus: "Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élőknek Istene", és Ő ilyen természetesen szól róluk, ez annak a bizonysága, hogy van halottak feltámadása és "mindenek élnek őnéki".

Máté evangéliuma 22. fejezetében Jézus megkérdezi, hogy ki a Messiás, és a farizeusok rögtön felelik, hogy Dávid fia. Akkor tovább kérdezősködik tőlük, hogy miért nevezi Dávid Őt lélekben urának, és hogyan lehet fia, ha egyben ura. Megint elsiklana a figyelmünk a 110. zsoltárban e felett a rész felett, hogy "mondta az Úr az én uramnak". Ki figyel fel erre, hogy "mondta az Úr az én uramnak"? Jézus ezt a kicsiny kis részletet megragadja, és azt mondja: Nézd meg, Dávid beszél egy Úrról, aki az ő urának szól. És lélekben Dávid az ő urának nevezi az eljövendő Messiást, mert a szövegösszefüggésből világos, hogy ez messiási jövendölés.

Tehát az igéket úgy figyeljünk meg, még a kifejezéseket is úgy tekintsük, amelyekre a Szentlélek tanított, azokban minden mozzanat fontos, minden részlet lényeges, és "az Írás fel nem bontható".

Az ősevangélium elhangzásának körülményei

Közvetlenül a bűneset után hangzott el az ősevangélium, amikor Isten feltárta az első emberpár végzetes tettének a következményeit. A kígyónak mondta el. Tudjuk ugyanakkor, hogy a kígyó csupán Sátán médiuma, eszköze volt, és végül is így fogalmazhatunk: ítélethirdetés volt ez a kijelentés Sátán felett, de az ember füle hallatára. Ennek a ténynek önmagában is van mondanivalója. Tudniillik az, hogy az ember micsoda fogságba jutott a bűneset révén azonnal, mert hiszen az embernek csak úgy lehetett evangéliumot hirdetni, reménységet adni, hogy Isten az ő ellensége felett hirdetett ítéletet. Semmi sem fejezhette volna ki jobban, hogy az ember milyen tragikus helyzetbe került, milyen kiszolgáltatottá vált az ellenségének, az ember nem tud önmagán segíteni. Az emberen csak úgy lehet segíteni, ha Isten veszi fel a harcot annak fogva tartó ellenségével, és az ő kezéből menti meg az embert.

Az ember azt érthette meg ebből a kijelentésből, hogy Isten nem hagyja őt az ellenség kezében, nem mond le róla, nem hagyja magára, hanem kiszabadítja őt. Nem tudjuk, hogy az első emberpár mit értett meg az ősevangéliumból, de a lényegét biztosan megértette: Isten beleavatkozik a történelembe, nem hagyja elveszni, és az érte folytatott küzdelemben őt fogja erősíteni.

Az a kérdés is felmerül, hogy vajon Sátán mennyit értett meg ebből az ítélethirdetésből. Ezen is el lehet gondolkodni. Később, a Jelenések könyvében olvashatjuk, hogy "Sátán tudja, hogy kevés ideje van" (Jel. 12:12). Bizonyosra vehetjük, hogy a lényeget ő is felfogta ekkor. A bűn elvakultsága azonban az, hogy hallja, érti, de nem hiszi, és nem veszi komolyan - Sátánnak ez lehetett a reakciója erre az üzenetre. De az is egészen biztos, hogy félelmet érzett, felfogta annak súlyát és igazságát, hogy legyőzetése és megsemmisülése bizonyos, mert ezt maga Isten jelentette ki.

Ezután nézzük meg, a Biblia hogyan tekinti ezt az első kijelentést, van-e ennek az idők végéig terjedő érvénye? Mózes I. könyve 3. fejezetének 15. verse tényleg olyan tömör mondat, aminek a beteljesedése az idők legvégéig tart. Először is, ez a különleges kifejezés, hogy "az asszony magva", megjelenik másik két alapvető ószövetségi kijelentésben is. Az egyik "az Ábrahám magvá"-ról adott ígéret, ami először Mózes I. könyve 12. fejezetében szólal meg, a másik pedig II.Sám. 7:12 versében, ahol "Dávid magvá"-ról van szó. Azt mondja Dávidnak Isten, hogy feltámasztom a te magodat te utánad. Megerősítem az ő királyi székét - mondja, majd a Messiás uralmáról szól. Nézzük meg, hogyan közelít ez az ige: asszony magva - Ábrahám magva - Dávid magva. Már önmagában érdekes, ahogy a meghatározás mindig közelebb visz a beteljesedéshez. Először csak általában az asszony magva, azután Ábrahám magva, majd Ábrahám magván belül Dávid magva. Így jutunk mind közelebb a Megváltó személyéhez. Az Ábrahám magváról, Dávid magváról szóló igék egyértelműen messiási jövendölések.

Szeretném fölhívni a figyelmet két újszövetségi igére, amelyek egyértelműen azonosítják ennek az ígéretnek Krisztusra mutató voltát. Gal. 4:4-5-ben a következőket olvassuk: "Mikor pedig eljött az időknek teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett, aki törvény alatt lett, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot." Itt az asszony magváról van szó, aki megváltja az emberiséget, hogy elnyerje a fiúságot, vagyis egyértelműen mint Megváltó jelenik meg előttünk. A másik ige pedig Jel. 12:1-5, ahol az asszony vajúdik, szül fiat, és közte, valamint a Sárkány, a kígyó között azután fellép az ellenségeskedés. Együtt szerepel e versben az asszony, az asszony magva, a kígyó, a kígyó magva, a nagy harctér. Teljesen ugyanaz a kép, mint ami az ősevangéliumban. Az asszony fia végül "ragadtatik az Istenhez". Teljesen egyértelmű itt is, hogy Krisztus személyéről van szó.

Amikor utalunk Jelenések könyve 12. fejezetének és I.Móz. 3:15-nek a hasonlóságára, akkor már arra is rámutattunk, hogy a nagy harc az idők végéig terjed, és a vége győzelem. Jelenések könyvének idézett fejezete ezt a harcot kíséri nyomon, és az a különlegessége, hogy egyben a harc eredetére, gyökerére is rámutat, hogy a mennyben volt először viaskodás, Mihály, azaz a Fiú és angyalai, valamint Sátán és angyalai között. A 17. vers pedig kifejezetten a végidőt jelöli. Itt megjelenik a "magva" kifejezés is, amikor azt mondja, hogy Sátán megharagudott és elment, hogy háborút készítsen, szó szerint fordítva: az asszony magvának maradéka ellen. Ellenük folytatja Sátán a nagy háborút, a nagy harcot a vég idején.

Tehát teljesen világos előttünk, hogy I.Móz. 3:15 messiási jövendölés, Krisztusra mutat, az idők végéig terjed, és beteljesedése átfutja az egész történelmet.

Még egy igére szeretnék hivatkozni, ami szintén mutatja ennek a kijelentésnek a horderejét, és visszautal az ősevangélium gondolataira. Ez az ige így hangzik: "A békességnek Istene megrontja a Sátánt a ti lábaitok alatt hamar." (Róm. 16:20) Az eredeti görög szöveg szerint "a békesség Istene hamar eltapossa Sátánt a ti lábaitok alatt". Tehát itt "a kígyó fejére taposás" képe jelenik meg, és milyen érdekes: a "békesség Istene megrontja Sátánt a ti lábaitok alatt". Azt mondja ki, hogy nemcsak történelmi méretben van igazsága, nemcsak Krisztus személyes életében valósult meg ez a nagy küzdelem, és azután Krisztus egyháza életében az idők végéig, hanem az egyes keresztények életében is ugyanaz a harc folyik. Ennek az igének abban áll a jelentősége, hogy bemutatja: az egyes emberek életében is teljes érvénye és beteljesedése van a küzdelemnek, és ezen a téren is Krisztus a hatalmas Megváltó: "a békesség Istene hamar eltapossa Sátánt a ti lábaitok alatt".

 

A szereplők azonosítása

Ezek után vizsgáljunk meg még egy dolgot: az ígéretben említett szereplőket. Annyi világos, hogy a kígyó Sátánra utal. Azt is sejtjük, hogy az asszony Évára vonatkozott, ám nyilván itt is van további meggondolni valónk. De különlegesen kritikus az a kérdés, hogy a mag, az asszony magva kit vagy mit jelent? Amire legelőször a figyelmet szeretném felhívni, hogy az itt szereplő héber kifejezés a zera, jelentése: mag. A legfontosabb, amit meg kell értenünk vele kapcsolatban, hogy egyes és többes számú értelme egyaránt van. Érthető egy magra, és érthető az utódok összességére. Ez a szó eredetileg jelenti növény, állat vagy ember magvát egyaránt. Erre vonatkozóan egy igét is idéznék, Jer. 31:27. versét, ahol szintén ez a zera szó található. "Ímé eljönnek a napok, azt mondja az Úr, és bevetem az Izráel házát, és Júda házát embernek magvával, és baromnak magvával." Láthatjuk, két alkalommal is használja. Vagy I.Móz. 7:3-ban: "Az égi madarakból is hetet-hetet, hímet és nőstényét, hogy magvuk maradjon az egész föld színén". Itt is a zera szó áll.

Szeretnék mutatni két példát, ahol egyértelmű az egyes számú jelentése ennek a kifejezésnek. I.Sám. 1:11: "És fogadást tőn, mondván: Seregek Ura! ha megtekinted a te szolgáló leányodnak nyomorúságát, és megemlékezel rólam, és nem feledkezel el szolgáló leányodról, hanem fiúmagzatot adsz szolgáló leányodnak: én őt egész életemére az Úrnak ajánlom..." - mondta Anna az imádságában. Tehát itt egy gyermeket kért az Úrtól. Azon kívül II.Sám. 7:12-13 verseiben Isten így szól Dávidhoz: "Mikor pedig a te napjaid betelnek, és elaluszol a te atyáiddal, feltámasztom utánad a te magodat, aki ágyékodból származik, és megerősítem az ő királyságát. Ő fog házat építeni az én nevemnek, és megerősítem az ő királyságának trónját mindörökké." Ez szó szerint vonatkozott Salamonra, tehát egy személyre, de ezentúl vonatkozott Krisztusra, Dávid magvára. Szintén egyes számú a jelentése ebben az értelemben.

A többes számú jelentésre néhány példa: I.Móz. 15:5-ben: "...így lesz a te magod...", tehát sok, mint az ég csillagai - nyilván az összes leszármazottról és utódról van szó. I.Móz. 16:10-ben: "Felettébb megsokasítom a te magodat." I.Móz. 17:7-ben: "...a te magod között annak nemzedékei szerint...". Ésa. 53:10-ben, az Isten Bárányáról szóló messiási jövendölésben: "...magot lát...", azaz az ő áldozata szerez magot, akik sokan lesznek. A 37. zsoltár 28. versénél negatív értelemben találkozunk ezzel a kifejezéssel: "...a gonoszok magvát pedig kiirtja...". Továbbá Gal. 3:16-ban: "Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: és a magvaknak, mint sokról, hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus." Pál apostol figyelmeztet, hogy itt szándékosan használ egyes számban is értendő kifejezést. Egyes számban is érti, mert használ olyan kifejezést is, hogy: utódok, magvak. Egyébként egyértelmű kimondása az ihletett igében Pál apostol részéről, hogy a mag, az asszony magva: Krisztus. Ugyanebben a fejezetben a következőket olvassuk a 19. versben: "...amíg eljő a Mag, akinek tétetett az ígéret...". A 29. versben pedig ő is többes számban használja: "...az Ábrahám magva vagytok...", érti ezen az összes keresztényt.

Vegyük tehát végig, kik az I.Móz. 3:15 igevers szereplői. Az asszony: Éva elsődleges értelemben, így az asszony magva valamennyi utód, aki az ősanyától származik, vagyis mindenki, aki ezen a földön él.

Az asszony szónak jelképes jelentése is van, mind az Ó-, mind az Újszövetség következetesen használja: az egyházat, a Krisztus hívő népét jelenti. A jelkép alapja a házasság, Krisztus és az egyház szövetségére nézve. Az Ószövetségben Jeremiás, Hóseás és Ezékiel könyve használja a leggyakrabban. Az Újszövetségben a Galata levél 4. fejezetében a két asszony a két szövetség, és Jelenések könyvében a 12. fejezet is teljesen egyértelmű, hogy az asszony az egyházat jelenti. Az asszony magva másodlagosan mit jelent? A hívő egyház összes tagját, a hívő egyházhoz tartozókat.

A harmadik jelentése pedig a mag egyes számú értelmében egy bizonyos valaki, aki a Krisztus, ahogy az Újszövetség konkrétan kimondja, Aki a szabadítás munkáját véghezviszi úgy, hogy a kígyó fejére tapos.

A kígyó magva: elvben lehetne egyes számú jelentése is, de a Biblia összefüggésében nincs ilyen értelme. Itt tehát csak a többes számú jelentését kell vennünk. Előbb már láttuk a gonoszok magva kifejezést a 37. zsoltárban, most pedig nézzünk olyan igéket, amelyek Sátán személyére alkalmazzák ezt a fogalmat. Ján 8:44-ben: "...ti az ördög atyától valók vagytok...", Csel 13:10-ben: "minden gonoszsággal teljes ördögfi"-nek nevezi Pál a megszállottat. I.Ján. 3:10-ben: "...Isten gyermekei és az ördög gyermekei...", kétféle magból kétféle leszármazott.

Talán hadd említsem meg, hogy önmagában megrázó ez a kifejezés, hogy léteznek a földön emberek, akik többé nem nevezhetők Isten gyermekeinek, mert annyira nem Őhozzá tartoznak, hogy az "ördög atyától" valóknak és az "ördög gyermekei"-nek nevezi őket. Ez a tragikus kifejezés rámutat arra, hogy az ember - noha az Isten képére és hasonlatosságára teremtetett, és eredetileg az Ő gyermeke - annyira azonosulhat a bűnnel, hogy végül már ezt a nevet kapja, hogy az "ördög gyermeke". Bizonysága ez annak, hogy nem mindenki menthető meg, és nem mindenki fog üdvözülni. Sajnos van gyógyíthatatlan gonosz, helyrehozhatatlan rossz. Az emberek is azonosulhatnak a bűnnel éppúgy, mint ahogy azonosultak Sátán angyalai.

 

"Ellenségeskedést szerzek..."

Miután minden lényeges adatot megkaptunk, most próbáljuk az igében rejlő gondolatot megragadni.

Ez volt az első kijelentés: "ellenségeskedést szerzek".

A döntő mondanivaló legelőször itt az, hogy Isten feléleszti és kézben tartja a küzdelmet. Isten lép fel, és ebből rögtön következik valami. Ő a szerzője és irányítója az egész küzdelemnek. A magról ugyan nem derül ki semmi több annál, minthogy az ember fia, ill. az asszonytól születik, de ezt a harcot az Isten szerzi, nyilvánvaló, hogy a magot is Ő küldi és Ő áll mögötte, és harcol vele és általa. Annyi egyértelműen kiderül, hogy ennek a magnak rendkívül szoros köze van Istenhez, mert az egész harcot Isten indítja, irányítja, és viszi véghez. "Ellenségeskedést szerzek..." A küzdelemhez Istennek nagyon szoros köze van, nem emberi hőstettről van tehát itt szó.

A második, szintén nagyon lényeges dolog, amit megfigyelhetünk, hogy Isten nem azt mondja, harcot indítok ellened vagy veled. Hanem ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, az ő magva és a te magod között. Tehát Isten nem közvetlenül Sátánnal veszi fel a harcot. Nem úgy intézi el a küzdelmet, hogy Sátánt megbünteti és megsemmisíti. A harc csak az ember közreműködésével lehetséges. Az ember szabad akaratából választotta Sátán uralmát és állt mellé, és szabadulása csak úgy lehetséges, ha Isten az emberben fel tudja éleszteni az ellenállást, hogy az ember hajlandó elfogadni az Isten segítségét, és az embernek kell visszautasítani, kiűzni Sátánt. Látjuk-e, hogy ez milyen döntő jelentőségű? A megváltási terv alapeszméje van benne, hogy a szabad akarat, a szabad választási képesség milyen komoly sajátosság. Az ember Sátán mellé szegődött. Isten nem fogja az ellenségét megsemmisíteni, segít az embernek, hogy ő forduljon szembe, és ő tagadja meg, és győzze le. Más út nincs, mert Isten a szabad akaratot tiszteletben tartja.

Ebben a pillanatban azt is láthatjuk, hogy miért ilyen hosszú, és miért ilyen bonyolultnak látszó ez a küzdelem. Mert ha Isten egyszerűen ellenséggel venné fel a harcot és megsemmisíti, az nem kérdés. De az Isten közvetett harcot vesz fel az ellenséggel, az embert erősíti. Benne éleszti fel az ellenállást, a szembefordulást, és az asszony magvának, az embernek kell legyőznie őt. Utána az asszony magvának mint a hívő egyház tagjának, embereknek kell legyőzniük Sátánt. Tehát értjük, miért olyan óriási a küzdelem.

A csatát az embernek kell megnyerni. Isten olyan tervet készít, és úgy avatkozik bele, hogy az emberben éleszti fel, őt erősíti, és az Ember Fiának kell legyőzni Sátánt, az egyszemélyű szabadítónak is, és végül mindazoknak, akik legyőzik őt. Róm. 16:20 jelentősége, hogy "a békesség Istene hamar eltapossa Sátánt a ti lábaitok alatt..." Mint a reflektor olyan ez az ige, és az ősevangélium megértésében is segít. A mi lábunk alatt kell eltaposni. Isten segít, támogat, erősít, együttműködik az emberrel, de az ember lába alatt kell megsemmisülnie Sátánnak. Ez az igazi győzelem felette.

 

A gyakorlatban hogyan történik ez az "ellenségeskedés"?

Azt mondtuk, hogy az asszony magva elsődlegesen jelenti minden leszármazottját. Rendkívül fontos, hogy ezt értsük! Ez magában hordozza az ígéretet, hogy Isten megkísérel ellenségeskedést szerezni a bűnnel, Sátánnal szemben minden emberben kivétel nélkül. Nekünk sokszor nagy gondot okoz, mivel a felszínen csak azt látjuk, hogy Isten egyeseket hív el, egyáltalán a megváltási mű egy szűk emberi réteghez jut el és másokhoz nem. De az ősevangélium is segít közvetve megérteni, amit a Szentírás más igéi is tanúsítanak, hogy Isten Szentlelke minden emberben megkísérli az ellenségeskedés-szerzést. A magam részéről mélységesen meg vagyok győződve arról, hogy Isten bizonyosan megcselekszi a Szentlélek által. De sok-sok ember már a Szentlélek előkészítő munkájának sem enged. Annyira gyümölcstelen ez az előkészítő munka, hogy Isten szembefordítsa az önzésével, a kényelemszeretetével, az énszeretetével. Annyira nem mozdul ki a holtpontról semmi, hogy látszatra további elhívás nem történik.

Azért olyan jelentős Izráel szerepe az Ószövetségben, mert Isten megmutatta, hogy egy népnek mindent megadott - a test szerinti leszármazottaknak -, mindent a világon: jeleket, csodákat, történelmi tapasztalatokat. Volt-e Izráelben olyan ember, akihez az igazság teljes elméleti ismerete nem jutott el? Izráelben olyan nevelő eszközöket létesített Isten, és olyan törvény volt - az állam és az ország törvénye is egyben -, hogy az anyatejjel együtt tudott meg mindenki mindent, benne élt. Tehát itt nem mondhatjuk, hogy a testi leszármazás szerinti nép között egyetlenegy ember is lett volna, aki az igazság teljes ismeretével nem rendelkezik. Azon kívül annyi bizonyságot kaptak, hogy annál többet nem lehetett. Nemcsak úgy, hogy ott volt mindenkinek a múlt történelme, a saját hatalmas, nemzeti történelmük. (Fontos itt legalább zárójelben megjegyeznünk, hogy gyermekeinknek mondjuk el tapasztalatainkat, mert a családban szerzett istenismeret a legértékesebb. Végül is az embernek ez a legszentebb öröksége. Azok az emlékezetes, csodálatos tapasztalatok, ahogy Isten kézen fogva vezette szüleiket. Ezt sokszor elmulasztják a szülők, és nem gondolnak rá, hogy ezzel örökséget adhatunk, ami beteljesíti, hogy ezer ízig is hatnak azok az áldások (II.Móz. 20:6). Ha ezeket elhallgatjuk, és nem adjuk tovább az áldásokat, elvesznek.)

Izráelben tényleg ezer ízig hatottak ezek az áldások. Óriási jelentőségük volt az Istennel szerzett tapasztalatoknak saját népükben, nemzetükben. Ezenkívül nem volt olyan élő nemzedéke Izráelnek, amely Isten élő, eleven csodáit ne látta, hallotta volna. Minden egyes új nemzedék kézzelfogható jeleket és csodákat látott. Emlékezzünk arra, hogy Isten azt mondta Mózesnek: Melyik az a nép, amely hallotta volna az Isten hangját, és a tűz közepéből szóló Isten szavát hallotta volna - a Sínai hegynél -, és amelyeket Isten közvetlen jelekkel és csodákkal nevelt volna? És mégis üdvözült mindenki? Nem üdvözült mindenki. Nem lehetett segíteni. Ezt a jó Isten megmutatta egy néppel, és nem csinálja végig szemmel láthatóan minden emberrel, hanem nekünk marad az ígéret, hogy akiket Isten előre ismert, azokat el is hívja, meg is igazítja, meg is dicsőíti. Az biztos, hogy akiket Isten előre ismer, azok megkapják az evangélium ismeretét. Bizonyosak lehetünk, hogy a Szentlélek az ellenségeskedés-szerzést minden emberben megkísérli. De ez a munka nem folytatódik tovább, ha ennek az ellenségeskedés-szerzésnek nincs meg a gyümölcse. Ezért találkozunk sokszor valakivel, aki elbeszéli élettörténetét, az újjászületését a megtéréshez. Az ember rájön arra, hogy a Szentlélek hogyan tanította már réges-régen, amikor még Jézus nevének hírét sem hallotta. Ezek mind nagyon értékes tanulságok. Mutatja, hogy ezekben az emberekben Isten az ellenségeskedést nagyon elkezdte, talán gyermekkorukban. Azért tudott ez a munka tovább épülni, és végül eljutni a megtérésig, mert ők engedtek ennek, és elfogadták Isten hívását. Valószínűleg legtöbbször nem töretlenül folyamatos, hanem nagyon sokszor nagy hézagok vannak kitérőkkel, vargabetűkkel. Nem véletlenül mondja a Biblia, hogy a mennyei lények az embereken keresztül tanulják az Isten sokféle bölcsességét, mert ez aztán a mélységes titkok és csodák világa, hogy az Isten szeme pontosan miként tudja, miként ismeri előre, hogy mégis kik azok, akiknél a kitérések ellenére, az ösztöke elleni rugódozások (Csel. 9:5) ellenére őszinték és igazak. Ez csodálatos dolog. A rejtélyek titkát nem ismerjük és nem is értjük. De még egyszer hangsúlyozom, biztos, hogy Isten minden emberben próbál ellenségeskedést támasztani.

Talán még azt is megemlítem, hogy ha nem minden néppel és minden emberért fáradozik az idők végezetéig szemmel láthatóan, hanem mintául csak eggyel, Izráellel tette meg ezt másfél évezreden át, akkor is vannak egyesek, akikről előre tudja, hogy a végcélig nem jutnak el, de mintaként végig csinálja értük. Tehát Isten azt is megteszi, hogy valaki jól indul, de nem fog célba jutni, de vele is, érte is mindent megpróbál. Bemutat olyat is, hogy látható elhívást kap, ellene áll, és élete végéig ellene áll. Isten mindenféle módon megmutatja, hogy az Ő eljárása igaz, és Ő mindent megcselekszik, hogy az embert kimentse Sátán kezéből.

Az "ellenségeskedést szerzek..." ígérete tehát igaz minden egyes emberre, az asszony minden utódára. Hadd mutassak erre egy konkrét bizonyságot és példát, I.Móz. 4. fejezetében található Kain története. Bizonyság ez arra, hogy Isten mindenkiben megpróbál ellenségeskedést szerezni? Milyen világosan látjuk, hogyan történik ez. Isten még a gyilkosság előtt megszólítja Kaint: "Miért csüggeszted le fejedet?" Valami nincs rendben, miért borult el az arcod? "Ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz, ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása, de te uralkodjál rajta!"

Isten elkezdi tudatosítani az emberben, hogy mi a baja. Miért nem vagy nyugodt, miért borult el a te arcod? Miért csüggeszted le fejedet? Kezdi rávezetni az embert az okra. Rámutat, hogy a bűn az ajtó előtt áll. Tökéletes ábrázolása ez annak, hogy minden ember esetében hogyan történik az ellenállás felébresztése, az ellenségeskedés tudatosítása, a bátorítás, hogy ellenállhat, sőt győzhet a gonosz felett, és nem köteles engedelmeskedni neki.

 

Az ellenségeskedés következő jelentése

Ha az asszony magva kifejezést másik értelmében vesszük, hogy az egyház az asszony, mint hívő egyház és annak a magva között mit fejez ki az ellenségeskedés. Azt kell mondanunk, hogy ennek itt nagyon hangsúlyos jelentése van.

Ez az ellenségeskedés-szerzés azt jelenti, hogy egy éles harcba kerül mindenki, aki a hívő egyház gyermekévé válik. Mindenki, aki a megváltás útjára lép. Összecseng itt az ősevangélium a Máté evangéliuma 10. fejezetében és párhuzamos helyeken található kijelentésekkel, ahol Jézus azt mondja, hogy "Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre..., hanem hogy fegyvert." Meghasonlanak a házban egy családon belül, és egymás ellen támadnak. Azért jöttem, hogy e világra tüzet bocsássak, és "...az immár meggerjedett" (Luk. 12:49). Ezek az igék nagyon élénken legyenek az emlékezetünkben. "Ellenségeskedést szerzek" - Krisztus harcba indítja, harcba viszi és vezérli az ő seregeit, a hívő egyház tagjait Sátán ellen. Ez mindvégig tartó küzdelem. De Isten csodálatosan oltalmazza, támogatja őket. Gondoljunk Jelenések könyve 12. fejezetére, amely bemutatja ezt az ádáz küzdelmet. Nézzük meg: Istentől készített helye van az asszonynak, ahol tápláltatik az asszony. Tehát nem biztos, hogy minden győzőt Isten megment a szenvedéstől, vagy a mártíromságtól, de hogy magára nem hagy, és erkölcsi győzelemre segít, az biztos. Ezt az ellenségeskedést, hadviselést Ő szerezte, és ezért Ő vállalja a felelősséget, és egy pillanatra sem hagyja az Ő népét magára.

Fokozott jelentése van ennek az ellenségeskedés-szerzésnek, amikor az asszony magváról, a hívő egyházról van szó. Itt egy ádáz háború dúl mindvégig, ami két okból fakad: azzal, hogy szakítanak Sátán szolgálatával, hadat üzennek neki akaratlanul is. Másrészt pedig Sátán gyűlöli őket, és ellenük fordul minden eszközzel. A Krisztus elleni gyűlöletét és harcát velük szemben, rajtuk folytatja.

Felhívom a figyelmet Jel. 12:17. versére, hogy az asszony magvának maradéka ellen folyik a küzdelem. Ebben az a drámai kijelentés is benne van, hogy már csak maradéka van az Ő magvának. Benne van ebben a kifejezésben, hogy a vég idején "a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül" (Mát. 24:12). Ez az ige olyan hangulatot is kelt, hogy van egy kis magva az asszony magvának, és ha Sátán őket el tudná pusztítani, győzelme teljes lenne. Azt is érzékelteti, hogy a vég idején Sátán nagyon közel kerül ehhez a győzelemhez. Olyan szintig sikerül bűnbe süllyeszteni a világot, eltemetnie az igaz evangéliumot, hogy harcba lendül a kis maradék ellen, mert már csak ők vannak útban. Valahogy nagyon tragikusan fejezi ki ezt az ige, hogy nagy háborút indít az asszony magvának maradéka ellen. Hősiesen küzdött az egyház, csodálatos győzelmeket szerzett a küzdelemben, de a végén szinte kétségbeejtőnek látszik a kép, mintha már csak egy csekély magva lenne az asszony maradékának. Sátán ellenük is óriási háborút indít. De milyen csodálatos a nagy küzdelemnek ez a törvényszerűsége, mivel utána nem megkevesbednek, hanem megsokasodnak! Nem erőtlenednek el, hanem diadalmassá válnak. Mindig érvényesül a nagy küzdelemben ez, hogy úgy tűnik, Sátán odajut, hogy győz, úgy tűnik, vége mindennek, már megközelíti a győzelmet, akkor pontosan az ellenkezőjére fordul, és az egyház megerősödik, hatalmassá lesz, és megszaporodik. Ezt végigkísérhetjük, hogy mikor a sarkába mar, akkor a fejére tapos.

 

"...a te magod között és az ő magva között..."

Amikor azt mondja, hogy "a te magod között és az ő magva között", amikor egyes számban vonatkozik ez Krisztusra, akkor itt a leghevesebb volt a harc. Tehát a harc így mélyül. Isten minden embernél támaszt harcot, de van, akiknél ez ki sem fejlődik, mert nem fogadják el. Heves a harc az Isten hívő gyermekei és Sátán között, ám Krisztus és Sátán között a leghevesebb. Krisztus földrejövetelekor volt ez a harc a leghevesebb, az egyes számban vett mag és Sátán között.

Hadd szóljak itt arról is, hogy nemcsak Sátán között személy szerint, hanem az ő magva között. Tehát ez azt is jelenti, hogy van egy tábora Sátánnak, és van egy tábora Istennek. Itt azokat az embereket láthatjuk, akik Sátán oldalára kerülnek, s akik ennek a háborúnak aktív részesei lesznek. Sátán lelkével gyűlölködnek és harcolnak. Nemcsak személyesen Sátán az ellenfél, hanem sajnos, az emberekből is van tábora, akik Sátán magvává lettek. Nézzük meg, hogy Sátánnak mekkora emberi tábora küzdött Krisztus ellen, míg ezen a földön élt. Micsoda népes és elszánt sereg volt ez, és milyen szomorú ez.

 

"...az neked fejedre tapos..."

A következő gondolat: "az neked fejedre tapos". Ebben a gondolatban először is benne volt a végső megsemmisítésnek az ígérete, mert a kígyó fejére taposás a kígyó elpusztítása. A kígyót másképp nem lehet megsemmisíteni, hanem csak a fejét szétzúzva.

Az eredeti kifejezés jelentése: szétzúz, összezúz. Itt a suf héber ige szerepel. Érdekes, hogy itt ugyanaz az ige szerepel, mint ahol azt mondja, hogy a "sarkába mar". A két héber ige pontosan ugyanaz. Az eredeti fogalom: heves, rohamszerű támadás. Szétzúz, összezúz, nekimegy. Tehát ezek a jelentések mind benne vannak. Hirtelen, heves támadás. Mondanék egy példát.

Jób 9:17: "Forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet." A "rohan rám" nagyon szemléletes ige, egy nagyon heves harc képe jelenik meg. Fejére tapos, sarkába mar. Ne egy békességes, jámbor harcot képzeljünk el, amikor szép nyugodtan a fejére tapos. Ennek az igének a hangulata is mutatja, hogy rárohan, nekimegy.

Láthatjuk, hogy az "asszony magva a kígyó fejére tapos," de ő "annak a sarkába mar" ige elsődlegesen Krisztusra érvényes. A teljes megsemmisítést Ő valósítja meg. Erkölcsi értelemben történt ez a kereszten. Emlékezzünk azokra az igékre, amelyeket megtalálunk Luk. 10. és Ján. 12. fejezeteiben, ahol Jézus ilyeneket mond, hogy "látom Sátánt, mintegy villámlást lehullani az égből", azután közvetlenül a halálára utalva: "most vettetik ki a világ fejedelme", "most van a világ kárhoztatása". Gondoljunk végül Jézus szavára a kereszten: "Elvégeztetett", "Beteljesedett". Ez az ige közvetlen kapcsolatban van az ősevangéliummal, megtörtént a kígyó fejére taposás. Ez volt a szabadításnak a döntő tette. Hogy a küzdelem tovább tart, ennek a magyarázata az, hogy az asszony magvának a második értelemben is a fejére kell taposni. Krisztus a fejére taposott, de a küzdelem további elhúzódását az magyarázza, hogy Krisztus kereszthalála után nincs vége a küzdelemnek. A hívő egyháznak is a fejére kell taposni. Egyesek életében is meg kell történnie és az egyház életében is meg kell történnie, hogy a kígyó fejére tapos. Akkor lesz ez a győzelem teljes. Utalok Róm. 16:20 versére, hogy egyesek életében is, de a történelem végén testületileg is meg kell történnie a hívő egyház részéről. Itt láthatjuk a jelentőségét annak, hogy a vég idején egy tökéletes egyháznak kell születnie, amiben "Sátánnak nincsen semmije", mert ekkor teljesül a második értelemben, hogy az asszony magva a kígyó fejére tapos, és ekkor ér véget a küzdelem. Ennek hallatlan horderejű jelentősége van. Tulajdonképpen ez lesz az ősevangélium beteljesedése. Gondoljunk Jel. 14:1-5 igéire: Ott lesz egy csapat, a homlokukon atyjuknak a neve, teljesen az Istené, semmi közük az ördöghöz, szájukban nincs álnokság, Isten királyi széke előtt feddhetetlenek. Ez a teljes győzelem.

Még egy igét hadd mondjak megerősítésül (Jel. 17:14), amikor a végső küzdelemről szól, hogy a Föld összes népei felsorakoznak Krisztus ellen. "Ezek a Bárány ellen viaskodnak [a Föld összes hatalmasságai és népei], és a Bárány meggyőzi őket, mert uraknak Ura és királyoknak Királya, és az ővele való elhívottak és választottak és hívek is."

Tehát meggyőzik Sátán egész magvát, akiket felsorakoztatott a nagy háborúra. Milyen szépen kitűnik az igéből, hogy nem a saját erejükből győznek, hanem a Bárány őrzi meg őket. Az egyház sohasem győzhet önmagában, de csak egyszer lesz a történelemben az idők végén, Jézus eljövetele előtt, hogy teljesen győz, mint egyház, mint testület. Ő győz, és mint vele valók győznek, de győznek teljes mértékben. Sátánnak nincsen bennük semmije, és a kígyó fejére taposnak egészen. Nem lehet őket semmivel megtörni, hűségüket megrendíteni. Sátán egész tapasztalatát, egész fegyvertárát felvonultathatja, mindent megkísérelhet, elveszti a fejükre tett fogadást, mert meggyőzik a vele való választottak és hívek is.

Bátorításul hadd mondjam, hogy néha olyan végtelenül nehéz ez az egész küzdelem, és olyan kilátástalannak látszik. Néha az embert elfogja a csüggedés, mert látjuk a munka nagyságát, elvégezhetetlenségét, és ilyen érzések fognak el, hogy ebben fizikailag végünk van lassan, de vajon odajutunk-e, hogy meglesz az, amiért csináljuk? Mindenkit bátorítok, hogy felnő belőle az, amit az Isten megígért. Szeretném megkérdezni: volt Istennek a történelemben ígérete, ami nem teljesedett? Volt sok olyan ígéret, ami hihetetlennek látszott, és ami a semmiből indult? Rengeteg volt. A végső ígéret, amiért ma dolgozunk, vége az, hogy meggyőzik a vele való elhívottak és választottak is. Rendkívül nehéznek tűnik, de a kígyó fejére taposás megtörténik az egyház részéről is, befejeződik a nagy küzdelem, Jézus visszatér, és vége a bűnnek, a halálnak és szenvedésnek - ez beteljesedik. Igaz, hogy ezt a küzdelmet csak hitben lehet megtenni, sem fizikai erővel, sem idegerővel, sem reménységgel nem lehet tenni, nem lehet győzni. Ha az ember fizikailag elcsügged, vagy kimerül, akkor észre kell vennie, hogy nem jár eléggé hitben, mert biztos, hogy a jó Isten nem arra szánta. Isten azt akarja, hogy harmonikus életet éljünk. A lelki egyensúlyhoz békesség, boldogság kell, legalább a legszükségesebb mértékben. Magamnak ebben találtam megoldást, hogy tessék jobban hitben dolgozni, mert a hiba csak itt lehet. Saját erőnkkel biztos, hogy nem megy, emberileg a vége a felőrlődés, és eredménytelenség. De ha hit által élünk - ne felejtsük el, Isten a fizikai erőt megsokasítja, gondolatokat, terveket ad, és dolgokat tud megváltoztatni. Megsokasítja az erőtlen erejét, váratlan és hatalmas dolgokat cselekszik. Mindenkinek a figyelmét felhívom, hogy van miért dolgozni, és Istennek nem volt még ígérete, ami ne teljesedett volna be. Ezért a legbiztosabb iránytű: Ne nézzünk a számokra és a látható dolgokra! Az a biztos, hogy Isten terveivel összhangban dolgozzunk. Ebből egy jótát, vagy pontocskát se engedjünk. Ne törődjünk azzal, hogy mekkora ellenségeskedést támaszt, és a számszerű eredménye mennyi, mert győzelemre csak ez visz. Ha a számszerű eredményeket nézzük, akkor emberileg elcsüggedhetünk. De az Isten ígéretei igazak. Mindig azt kell néznünk, hogy ha szigorúan az Ő ösvényén maradunk, egy jóta, egy pontocska erejéig sem térünk el az Ő elveitől, kívánalmaitól, akármekkora küzdelemben van is ez a dolog, és akár forró kohóban olvad is ki, és akármilyen küzdelmesen bontakozik is ki belőle valami, a vége az lesz. De ha mi emberi dolgokra nézünk, és emberi módon dolgozunk, akkor pontosan ezt a célt fogjuk elveszíteni, és az ígéret beteljesedéséhez nem jutunk el. A hit óriási dolog. Hit nélkül nem lehet Isten művében tenni semmit. Istennek állandóan elevenen kell tartani a hitünket. A hit Isten ígéreteire vonatkozik. Az "Így szól az Úr"-ra vonatkozik, hogy ezt mondta az Úr -, innen se jobbra, se balra. Ezt ígérte, ez be fog teljesedni. Ha innen nem megyek se jobbra, se balra, akkor be fog teljesedni, ez biztos. Ebben a hitben kell az embernek rendkívül erősnek lenni, mert ez a küzdelem ádáz, és a végén a legádázabb és a legsúlyosabb.

 

"Az pedig annak sarkába mar"

"Az pedig annak sarkába mar." Ugyanaz a szó, tehát neki megy, neki támad, megsebesíti. Még egy fontos dologra utaljunk itt. Világos, hogy a sarok kevesebb, mint a fej. Maga a kép önmagában ábrázolja azt, hogy ez valami bosszú, elégtétel, de hát mi ez ahhoz képest, hogy a fejére tapos. Mégis, ha a mérges kígyó az ember sarkába mar, nem lebecsülendő támadás, halálos marás. Ezalatt azt értjük, hogy amikor a fejére tapos, akkor mar bele a sarkába. Rendkívül kifejezően ábrázolja, hogy ugyanaz a dolog, ami megsemmisíti az eljövendő Messiást, az ő halálát okozza. Áldozat árán történik a kígyó fejére taposás, egy halálos áldozat árán a kígyó megsemmisítése.

Lehet egy mondatban rengeteget elmondani? Tudja Isten ennek a tudományát? Egyetlen mondat az egész, és az is benne van, hogy a golgotai áldozat árán történik a kígyó megsemmisítése. Élete árán váltja meg az emberiséget az eljövendő mag.

Ugyanez érvényes Isten népére is. Sokszor történik, hogy áldozat árán tudunk győzni, a kígyó fejére taposni csak így lehet. Ezt megerősíti Jel. 12:11, amikor azt mondja: "És ők legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételüknek beszédéért, és az ő életüket nem kímélték mind halálig." Ezt már az emberekről mondja. Győzni úgy tudtak fölötte, hogy legyőzték a Bárány véréért és bizonyságtételüknek beszédéért, és az ő életüket nem kímélték mind halálig. Ez nem csak mártíromságra vonatkozik, sok minden másra. A kígyó felett győzni csak úgy lehet, ha elszántak vagyunk, ha akkor is a fejére taposunk, ha a sarkunkba mar. Ezt a képet nem szabad elfelejtenünk. Aki az életét nem kíméli mind halálig, mert a fizikai halálnál rosszabb az ellenség kezébe esni. Mert nem az a nagy ellenség, a fizikai halál és látható ellenség a földön, hanem a nagy ellenség, a bűn és a halál. Ha ezt tudjuk, hogy a nagy ellenség a bűn és a halál, és a kígyónak mindenképpen a fejére kell taposni, akkor is, ha a sarkunkba mar, ha az életünket nem kíméljük, akkor győzedelmeskedünk.

Ne felejtsük el, hogy az erkölcsi győzelem örök időkre szól. Ahhoz, hogy ezt az életet ne tartsuk sokra, ahhoz elég nyomorúságába és a nagy küzdelembe való bepillantás. Egyedül sokra a végső győzelmet és Isten országát becsüljük, amit nem lehet elveszíteni. Gondoljunk arra, hogy ez az ígéret vonatkozik Sátánnak az örökre szóló és végső megsemmisítésére is.

A kereszten történt az első döntő dolog: "Most vettetik ki a világ fejedelme", "beteljesedett". Utána a győzelemnek az asszony magvában, az egyesek életében is meg kell ismétlődnie, és az egyház, mint testület életében kell valóban végső és hatalmas diadalt elérnie. Ezután a teljes megsemmisítés történik, a második halál ítéleténél. Malakiás könyve 4:1 erről így ír: "Megsemmisíti, megégeti ama nap tüze." Ezt az Ige úgy mondja, hogy "nem lesz kétszer veszedelem" (Náh. 1:9), hogy teljesen vége lesz. Ezékiel könyve szerint Isten eredetileg Sátánnak mondta: "És többé örökké nem leszel" (28:19).

A "fejére tapos" evangéliumának jelentőségét abban látjuk, hogy a bűn nem volt és nem is lesz mindig. Fejére taposás történik, a bűnnek és minden következményének vége lesz egyszer és örökre. Ez az egész történelemszemléletünkben döntő fontosságú. Az élet optimizmusának ez az alapja. Nyugodtan mondhatjuk, ha a Biblia legelején nem lenne ott, hogy "a kígyó fejére tapos", akkor nem lenne értelme ezen a földön sem élni, sem semmit csinálni. A Biblia elején ez a mondat az élet optimizmusának az alapja, a történelem nagy ígérete: a fejében semmisül meg a kígyó örökre és teljesen.

Vankó Zsuzsa

(forrás: www.jelek.hu)

Vissza a főoldalra