|
Tudjuk pedig, hogy azoknak, |
| AKIK ISTENT SZERETIK, | |
| minden javukra van. Róma 8:28 |
Tallózó...
A szeretet hatalma
Karácsony
előtti utolsó napon a szupermarketbe siettem megvenni a maradék ajándékokat,
amiket korábban nem tudtam.
Amikor megláttam a sok embert, panaszkodni kezdtem magamnak: " Egy örökkévalóságig
fogok itt rostokolni és még annyi más helyre kell mennem" "Karácsony
kezd egyre idegesítőbbé válni minden egyes évvel. Mennyire szeretnék csak
lefeküdni és átaludni az egészet."
Végülis át tudtam magam fúrni a jatékosztályra és el is kezdtem átkozni
az árakat, azon tűnődve, hogy a gyerekek tényleg játszani is fognak ezekkel
a drága játékokkal? Amíg nézelődtem a játékosztályon, észrevettem egy
kisfiút, aki olyan ötéves forma lehetett, egy babát szorítva a mellkasához.
Csak a haját simogatta a babának és olyan szomorúan nézett. Aztán a kisfiú
odafordult a mellette álló idős hölgyhöz:
"Nagyi, biztos vagy benne, hogy nincs elég pénzem hogy megvegyem ezt a
babát?" Az idős hölgy ezt felelte: "Tudod te is: nincs elég pénzed,
hogy megvedd ezt a babát, kedveském."
Aztán megkérte a fiút, hogy várjon meg itt öt percet, amíg ő elmegy szétnézni.
Hamar el is ment. A kisfiúnak még mindig a kezében volt a baba.
Végül, elindultam felé, és megkérdeztem tőle, kinek szeretné adni ezt a
babát? "Ezt a babát szerette a húgom leginkább és ezt akarta a
legjobban most Karácsonyra. Nagyon biztos volt benne hogy a Télapó elhozza
neki."Azt válaszoltam, hogy talán télapó tényleg el is viszi neki, de
a kisfiú sajnálkozva válaszolt.
"Nem, Télapó nem viheti oda neki ahol most ő van. Oda kell ahhoz adnom
anyukámnak, és így ő odaadhatja a húgocskámnak amikor odamegy. "A
szemei olyan szomorúak voltak amíg ezt mondta. "A húgom Istenhez ment,
hogy vele legyen.”
"Apa az mondja hogy Anya is el fog menni Istenhez hamarosan, úgyhogy azt
gondoltam, el tudná így vinni a húgomhoz."
Megkértem a kisfiút hogy várjon meg míg visszajövök az üzletből. Ezután
mutatott egy nagyon kedves kis fotót magáról, amelyen éppen nevetett. Aztán
azt mondta nekem: "És meg azt is akarom, hogy Anya elvigye neki ezt a képet
is, így soha nem fog engem elfelejteni."
"Szeretem anyukámat és azt kívánom bárcsak ne kellene elhagynia engem,
de apa azt mondja, hogy el kell mennie, hogy a húgommal legyen."Aztán ismét
a babára nézett a szomorú szemeivel, nagyon csendesen. Gyorsan a pénztárcámhoz
nyúltam, és kivettem belőle pár papírpénzt és megkérdeztem a fiút:
"Mi lenne ha megszámolnánk a pénzed, hátha mégis lenne elég?"
Oké - mondta. "Remélem van elég." Én hozzáadtam némi pénzt a fiúéhoz,
anélkül hogy látta volna, majd elkezdtük a számolást. Elég pénz volt a
babára, még egy kicsivel több is.
A fiú ezt mondta: "Köszönöm Istenem, hogy adtál elég pénzt."
Aztán rámnézett és hozzátette: "Megkértem tegnap Istent mielőtt
lefeküdtem aludni, hogy segítsen, legyen elég pénzem, hogy megvehessem ezt a
babát, így anyukám neki tudná adni a húgomnak. Meghallgatott! Még
szerettem volna annyi pénzt is, hogy vehessek egy szál fehér rózsát anyukámnak,
de azért ezt már nem mertem kérni Istentől.
"De ő mégis adott nekem eleget, hogy megvehessem a babát és a fehér rózsát.
Tudod, anyukám szereti a fehér rózsát." Pár perc múlva az idős hölgy
visszajött, majd távoztak. Teljesen más hangulatban fejeztem be a bevásárlást,
mint ahogy elkezdtem. Sehogysem tudtam kiverni a kisfiút a fejemből.
Aztán eszembe jutott egy helyi újság cikke két nappal ezelőttről, amelyik
említett egy részeg embert, aki ütközött egy másik kocsival, amelyben egy
fiatal nő és egy kislány volt. A kislány azonnal meghalt, az anya kritikus
állapotban van.
A családnak el kellett határoznia, hogy kikapcsolják-e az életfunkciók
fenntartását szolgáló gépet, mert a fiatal hölgy soha sem tudna felkelni a
kómából, amibe esett.
Ez a család lenne a kisfiú családja?
Két nap múlva hogy találkoztam a kisfiúval, megakadt a szemem egy újságcikken,
amely arról tudósított, hogy a fiatal asszony elhunyt.
Nem tudtam megállni, hogy ne vegyek egy csokor fehér rózsát, majd ezzel a
ravatalozóba mentem, ahol a fiatalasszony ki volt téve a látgatóknak, akik
így utoljára búcsút vehettek a temetés előtt.
Ott feküdt, a koporsóban, egy csokor fehér rózsát tartva a kezében a fotóval,
a baba a mellkasára volt helyezve. Sírva hagytam el a helyet, úgy érezve,
hogy az életem örökre megváltozott. Az a szeretet, amit ez a kisfiú érzett
az anyukájáért és a húgáért - még a mai napig is nehéz elképzelnem.
És a másodperc törtrésze alatt mindezt egy részeg ember elvette tőle.
(Forrás: http://kereszteny.uw.hu)