|
Tudjuk pedig, hogy azoknak, |
| AKIK ISTENT SZERETIK, | |
| minden javukra van. Róma 8:28 |
Németből...
Az ember igazságra van programozva
Egy statisztikai közlés szerint a német állampolgárok egy óra alatt átlagosan ötször nem mondanak igazat. Detektoros hazugságvizsgálaton kísérleti személyek álltak rendelkezésükre. A test már egy kis füllentésnél belső menekvéssel és harccal reagált. A vérnyomás és a pulzus megnőtt, a légzés sekélyebb lett és az illető elkezdett izzadni. Érezte, hogy rajtakaphatják. Hogyan lehetséges ez, amikor nem valami drámai dologról – mint például egy házasságtörésről – volt szó? A pszichológusok erre így válaszoltak: “Az ember igazságra van programozva!”
A hazugságot úgy definiálhatjuk, mint egy “tudatos rossz valamit, egy megtévesztő, félrevezető kijelentést”. Tehát valaki tudatosan mondja a valótlant.
Egy ismert német közmondás azt mondja: úgy hazudik, mintha írva lenne. Egyszer Bismarck tréfásan ezt fűzte hozzá: Talán egy nap majd így fogják mondani: úgy hazudik, mintha olvasná. Egy állandó notórikus hazug kérdezte döbbenten: Micsoda? Nem emlékszem, hogy valaha is hazudtam volna. Számára az egész élet hazugsággá lett. Az önámítás tükrében könnyen mászkált. Egy író ezt így írta: egy hazugságnak fel kell öltöznie, melegen kell maradnia, be kell magát biztosítania és ismerni kell kriminalisztikai ösztönnel a lebukás lehetőségeit, különben lebukik. A “hazudni” szó a XVII. század óta létezik. Csak tájszólásokban ismerték. Az Ótestamentumban és a Zsoltárokba kb. 50 idézet van, ahol a héber “awen”-t használja. Jelentése: valakinek valami igazságtalanságot tenni, bántalmazás, vétek (kihágás) és bűn, csalás és ámítás, a bálványnak behódolni vagy üres fecsegés. Különösen a “vétek és bűn” mutat rá a hazugság komolyságára. Az Újtestamentum a Sátánt a hazugság atyjának nevezi. Tehát, aki hazudik, behódol az Isten utánzójának, a sötétség urának. Ez kemény beszéd. Ezt mindenki elutasítja magától, aki szükségből, védekezésből vagy többen “közösen” hazudnak, és ebben bíznak. Ki ne ismerné: “a betegnek nem lehet megmondani az igazat”, “a főnök nincs bent” vagy “te egyáltalán nem változtál meg” – ezeket a kifogásokat. Sokszor úgy gondoljuk, hogy ennek semmi köze a “hazugság atyjához”. A Biblia határozott, azt mondja, jobbra megy vagy balra, és nincs középút. Nem fogad el kifogásokat. Ő a menny és a föld teremtője, az élő szó: “Én vagyok az Úr, a te Istened!” Jobban ismer bennünket, mint amennyire szeretnénk. Nem próbálunk-e meg a hazugságban mindig védelmet találni? És mennyit fáradozunk ezért.
A hazugságnak az igazság ruháját kell viselnie, különben nem sikerül a csalás. A hazugság előnyben részesíti a csalás fátylát, amely mindent ködösít. Meg van győződve arról, hogy az igazságot be tudja csapni vagy el tudja hallgattatni. De ebbe a kísértésbe belebukik, mivel az ember titokban “az igazságra van programozva”. Aki a hazugsággal együtt él, az letér a keskeny útról, és könnyen lezuhanhat. Amikor az ördög Jézust a pusztába vitte, hogy a világot neki adja, akkor így csábította, csalogatta: “Mindezeket neked adom, ha leborulva imádsz engem”, mire Jézus így válaszolt: “Eredj el, Sátán, mert meg van írva: ne kísértsd a te Istenedet!”
Aki az Úrnak rendeli alá magát, meg kell tanulnia igent és nemet mondani, a hibákat beismerni, és másoknak megbocsátani. Nem a hazugság vitte Jézust a keresztfára, hanem az a borzasztó igazság, hogy az ember el van veszve, ha bűneivel együtt él. Ezt senki sem veheti el, csak Jézus, mert senki sem tudja magát megváltani. Megfoghatatlan szeretettel veszi körbe Isten az elveszett bűnöst, karját kitárja, és csak annyit mond: jöjj hozzám!
Entscheidung
Fordította: Komoróczy Gábor