|
Tudjuk pedig, hogy azoknak, |
| AKIK ISTENT SZERETIK, | |
| minden javukra van. Róma 8:28 |
Nehezen érthető Igehelyek...
Miért történt ez velem?
A követ
Egyszer volt egy öregember, aki Isten útjai ellen sokat zúgolódott. Történt azonban, hogy álmot látott, amely lecsendesítette. Megjelent előtte Isten követe, és felszólította, hogy tartson vele. Elérkeztek egy házhoz, ahol kedvesen fogadták őket. A házigazda így szólt: “Ma örömünnepet tartok. Megbékélt velem az ellenségem, és jó viszonyunkat azzal pecsételte meg, hogy küldött nekem egy aranykelyhet.”
Másnap látta a remete, hogy Isten követe fogja és elteszi a kelyhet. Nagyon felháborodott, de a követ ezt mondta: “Hallgass! Ilyenek Isten útjai!”
Hamarosan megint elérkeztek egy házhoz. A zsugori házigazda szitkozódott a kéretlen vendégek miatt, és semmiben sem járt kedvükre. “Mennünk kell” – mondta Isten követe, és odaadta az aranykelyhet a házigazdának. A remete tiltakozni akart… “Hallgass! Ilyenek Isten útjai!”
Este egy nagyon szegény ember fogadta be őket meglepően kedvesen, pedig neki magának és családjának is alig volt mit ennie. Miután elköszöntek onnét, a követ felgyújtotta a szegény ember házát. A remete magánkívül próbálta megakadályozni… “Hallgass! Ilyenek Isten útjai!”
A harmadik napon egy sötét tekintetű, magába fordult emberhez érkeztek. Csak a kisfiával bánt kedvesen, mert őt nagyon szerette. Amikor másnap útnak indultak, ezt mondta az ember: “Én nem tudlak elkísérni benneteket, de a kisfiam veletek mehet a hídig. Vigyázzatok a gyerekre!”
- “Isten vigyáz rá” – válaszolta a követ, de aztán belökte a gyereket a folyóba. “Te képmutató ördög – kiáltotta a remete -, ezek nem Isten útjai…”
A követ abban a szempillantásban fénylő angyallá változott: “Halld meg, amit mondok! A kehely meg volt mérgezve. Azt a kedves embert a haláltól mentettem meg, a zsugori viszont a halált itta belőle. A szegény ember kincset fog találni, miközben újból felépíti a házát, és az majd minden szükségből kisegíti. Az az ember, akinek a fiát az áradatba taszítottam, súlyos bűnöző. A gyerek, akit nevelt, gyilkos lett volna, ha nem avatkozom közbe. Elveszítése viszont majd megtérésre indítja az apát. Most láttál valamit Isten rejtett bölcsességéből. Ezentúl tiszteld az Ő útjait!”
A mi emberi látásunk korlátozott. Saját nyomorúságunkra vagy mások szenvedésére nem mindig kapunk választ ebben az életben. Talán csak az örökkévalóságban tisztázódnak azok a dolgok, melyek most érthetetlenek számunkra.
"Azoknak, akik Isten szeretik Őt, minden a javukat munkálja" (Róma 8:28).
“Boldogok, akik nem látnak és hisznek” (János 20:29)
(Bruno Schwengeler: Tehetetlen Mindenható, Ethos Kft. Bp.)