|
Tudjuk pedig, hogy azoknak, |
| AKIK ISTENT SZERETIK, | |
| minden javukra van. Róma 8:28 |
Írom, írom ezt...
PRISCILLA ÉS AKVILA
“Köszöntsétek Priscillát és Akvilát, kik nékem munkatársaim Krisztus Jézusban, akik az én életemért a saját nyakukat tették le; nemcsak én mondok köszönetet, hanem a pogányok minden gyülekezetei is.” (Róm 16:3-4)
Ez a kis “tanulmány” Priscilla és Akvila életét szeretné bemutatni. Kik is ők? Hogyan ír róluk Lukács és mit mond Pál róluk? Tanulhatunk-e életükből? S ha igen, akkor mit?
A Bibliában sohasem olvashatunk külön róluk, mindig együtt említi meg őket a Szentírás. Tele erővel fáradoznak az Úr ügyéért. Egy olyan házaspárt mutat be Lukács illetve Pál, akik mindig együtt voltak. Együtt szolgálták az Urat és egész biztos jó házastársak is voltak. Nem voltak apostolok, sem próféták mégis nagy-nagy szeretettel beszél róluk az Ige. Értékes munkatársak ők.
Pál apostol a Rómaikhoz írt levelében nagy elismeréssel szól erről a házaspárról. Az elismerés mindig kettőjüknek szól. Jól ismeri őket az apostol. Első találkozásuk Korintusban történt. Az Apostolok Cselekedeteinek 18. részéből megtudjuk, hogy Priscillának és Akvilának el kellett menekülniük Klaudius zsidó ellenes rendelete miatt Rómából. Lehet, fájdalmas volt ez a kiűzetés a Római Birodalom fővárosából mégis Isten jót hozott ki ebből. Ez lehet vigasztalás számunkra is, hogy bármilyen élethelyzetben vagyunk is, Isten mindenről tud még akkor is ha az talán nem úgy tűnik.
Pál második missziós útja alatt találkozik velük, mikor Athénből Korintusba megy. Velük dolgozik mivel ők is sátorcsinálók voltak. Az apostolt a házaspár befogadta saját házukba.
Először Pált fogadták be Korintusban, mint ahogy már láttuk. Együtt dolgoztak. Biztosan sokat tanulhattak egymástól! Ők is tanultak Páltól, de Pál is tanult tőlük. Igazán jó barátok lehettek!
Később arról értesülünk a Bibliából, hogy Efézusban hallották Apollóst, aki lélekben buzgó volt és tanított de csak a János keresztségéről tudott. Ők felismerték Apollósban rejlő értékeket és maguk “mellé vették őt és nyilvábban kifejtették előtte Istennek útját” (Acs 18:26). Újra láthatjuk vendégszeretetüket! Apollós alexandriai származású zsidó férfiú, aki az Írásokban tudós volt. Itt van előttünk egy tudós ember, akit Isten használni tudott, de tudása nem volt teljes. A Biblia azt mondja, hogy lélekben buzgó volt és tanítja nagy szorgalmatosan az Úrra való dolgokat. Ráadásul nagy bátorsággal szólt a zsinagógákban. Látjuk alázatosságát is, habár tudós ember, de hajlandó másoktól tanulni. Bárcsak minél több ilyen szolgája lenne az Úrnak akár a mi gyülekezeteinkben is! Azt hiszem minden gyülekezetnek szüksége van Apollósokra. Sajnos sokszor vagy csak lélekben buzgók vagy csak tudós emberek vannak a gyülekezetekben. Ezt a kettőt szeretné az Úr ötvözni. Az Apcsel 18:27-28 ezt mondja: “Ki mikor odajutott, sokat használa azoknak, akik hittek vala a kegyelem által: Mert hatalmasan meggyőzi vala a zsidókat nyilvánosan, bebizonyítva az Írásokból, hogy Jézus a Krisztus”. Mennyire fontos ismernünk az Isten Igéjét! Ezt láthatjuk itt “sokat használa” és “hatalmasan” tudta meggyőzni az embereket, hogy felismerjék kicsoda is Jézus Krisztus. Nagy áldás egy ilyen kaliberű ember Isten kezében! De ennek a munkában része volt Priscillának és Akvilának is. Ők voltak azok, akik a teljes evangéliumot mutatták be ennek a bátor férfiúnak. Nemcsak Apollósokra van szükségünk, mert nem mindenkit egyformának teremtett a mi Istenünk. Vannak tudós típusok, de vannak egyszerűbb emberek is, akik teljes szívvel szeretik az Urat. Bármely “réteg”-ből származunk is, itt láthatunk példaképeket magunk előtt. Figyeljük meg Priscilla és Akvila magatartását! Észrevették, hogy Apollós ismeretei hiányosak. Hogyan tudták tanítani ezt az “ékesenszóló” férfit? Nem mindenki alkalmas ilyen szolgálatra.
Három dolgot is megtanulhatunk tőlük:
1., Csak akkor beszéltek vele miután személyesen meghallgatták. Előbb meg kell ismernünk azt, akit tanítunk, hogy ne legyünk az illetővel igazságtalanok.
2., Nem a nagyszámú zsinagógai hallgatóság előtt hívták fel Apollós figyelmét ismeretei hiányosságára, hanem “magukhoz vették”. Alkalmat kerestek, hogy csak hármasban legyenek úgy, hogy ne szégyenítsék meg mások előtt.
3., Priscilla és Akvila nem úgy állították be a dolgot, hogy mindaz amit Apollós tud, az semmi, hanem más fordítás szerint “még pontosabban kifejtették előtte az Isten útját”. Nekünk is ugyanilyen lelkülettel kell tanítanunk és intenünk másokat, hogy ne azt érezzék, hogy mi lekezeljük őket, hanem segítsük, bátorítsuk, hogy minél hasznosabb tagjai legyenek Isten népének.
Feltűnik, hogy a Róm 16-ban az asszony neve megelőzi a férjét (egyébként hatszor említi a házaspár nevét a Biblia s nem mindig az asszony neve szerepel elől -, háromszor Lukács az Apostolok Cselekedeteiben, és háromszor Pál a Rómaiakhoz írt levelében, az 1. Korintus 16:19-ben és a 2 Timóteus 4:19-ben). Ő lehetett jelentősebb személy abban a szolgálatban, amelynek alapján munkatársainak nevezi őket az apostol.
Pál úgy mutatja be őket a Róm 1:3-ban akik az ő élete miatt kockára tették saját életüket. Azt hogy mit tettek nem tudjuk, de valami nagy dolog lehetett, mert nemcsak Pál, hanem “a pogányok minden gyülekezete” is hálás nekik. Az 1Ján 3:16 jut eszünkbe itt: “Arról ismertük meg a szeretet, hogy Ő az életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért”. Ezt a szeretet mutatták be itt ők. Kész voltak meghalni az apostolért. Az életüket kockára tették, rizikót vállalva, amelyért mindig hála töltötte be Pál apostol szívét.
Ugyanitt azt is mondja Pál, hogy az ő házukban van a gyülekezet, de ezt olvashatjuk az 1Kor 16:19-ben is. Saját otthonukat feláldozták, hogy Isten népe együtt lehessen, együtt imádják és dicsérhessék az Úr Jézus Krisztust. Nemcsak szívüket, hanem otthonukat is megnyitották az Isten előtt. Mi is tanulhatunk ebből. Adjuk oda szívünket, lelküket s minden anyagi javunkat az Úrnak. Ha Ő kéri még az otthonunkat, kényelmünket is oda kell adnunk. Ezt tette itt ez a házaspár.
S mint keresztény házaspár is példát mutatnak nekünk. Hogyan szolgálhatja férj és feleség együtt az Urat? Itt egy ragyogó példa áll előttünk. Igenis lehet együtt szolgálni Istent. Lehet, s nemcsak lehet kell, hogy egy célja legyen a házaspároknak. Isten legyen a központban! Megnyithatjuk házunkat is mások előtt, ez nem vezet feltétlenül házassági válságba.
Azt hiszem, hogy úgy ahogyan Pál apostol is hálás ennek a házaspárnak, mi is hálásak lehetünk Istennek, hogy tanulhattuk életükből.
Komoróczy Gábor