![]() |
Tudjuk pedig, hogy azoknak, |
| AKIK ISTENT SZERETIK, | |
| minden javukra van. Róma 8:28 |
Egy kicsit másképpen....
Tennikő
Új év, új élet – hányan, de hányan fogadkozunk így év elején, hogy megváltozunk – s később csodálkozunk és szomorkodunk, mert szavainkat tetteink nehezen követik.
Kun Erzsébet, aki tankönyvet írt a szeretetről, fogadkozásával nekünk is jó példát adhat:
Én egyszer azt fogadtam meg, hogy jó leszek. Jobb az emberekhez, mint azelőtt.
- Igen? – kérdezte anyám. - És hogy csinálod? Hogyan leszel jobb?
- Azt még nem tudom – méláztam el saját szándékomtól meghatottan.
- Bizony nem könnyű dolog – mondta anyám. Legjobb lesz, ha bemutatlak Tennikőnek.
- Az meg kicsoda?
- Amolyan hüvelykmari. Azaz még Hüvelyk Matyinál is kisebb. Pontosan akkora, hogy be lehessen ültetni bárki fülébe.
- Netene! Aztán minek?
- Hát, hogy idejében szóljon, ha tenni kő.
- Hogy mi a kő?
- Ne idétlenkedjél! Jó? Tennikő az Alföldön született és tájszólásban beszél, ezért mondja „tenni kell” helyett azt, hogy „tenni kő”. De ami a fő, mindig tudja, hogy mit kell tenni és beleduruzsolja idejében annak a fülébe, akiében ül.
- Ettől lennék én jó, sőt jobb?
- Ettől. Mert a lelke mélyén mindenki jó akar lenni. Tán még a rablógyilkos is. De mire tettre kéne váltani, gellert kap a szándék, ha Tennikő nem szól idejében, hogy tenni kő a jót, nemcsak beszélni róla.
- Mit csináljak? És hogyan kell tennem a jót?
- Apránként. Hisz világmegváltó jóságra ritkán nyílik alkalom, s ahhoz is kevés az erőnk, hogy szívünk billentyűin az örömódát zongorázva az egész emberiséget átöleljük.
- Tehát cseppenként adagoljam magamból a jóságot?
- Inkább kortyonként – mondta az anyám. Vagy nem szomjoltónak szánod?
- De annak! – nevettem el magam. Állok egy homokbuckán és csurgatom a jóságot az élet sivatagában eltikkadt vándorok csajkáiba.
- Gyönyörű! – vidult velem anya. Csak kijöjjön az az áldott nedű a palackból. Mert csupán szavakban élő jóság olyan émelyítően édeskés, hogy már ragacsos.
- Jöjjenek hát a tettek! – egyeztem bele. - Ma este mindenesetre én mosogatok el helyetted…