Tudjuk pedig, hogy azoknak,
AKIK ISTENT SZERETIK,
minden javukra van. Róma 8:28

 


Egy kicsit másképpen....

 

Tennikő

Új év, új élet – hányan, de hányan fogadkozunk így év elején, hogy megváltozunk – s később csodálkozunk és szomorkodunk, mert szavainkat tetteink nehezen követik.

Kun Erzsébet, aki tankönyvet írt a szeretetről, fogadkozásával nekünk is jó példát adhat:

Én egyszer azt fogadtam meg, hogy jó leszek. Jobb az emberekhez, mint azelőtt.

- Igen? – kérdezte anyám. - És hogy csinálod? Hogyan leszel jobb?

- Azt még nem tudom – méláztam el saját szándékomtól meghatottan.

- Bizony nem könnyű dolog – mondta anyám. Legjobb lesz, ha bemutatlak Tennikőnek.

- Az meg kicsoda?

- Amolyan hüvelykmari. Azaz még Hüvelyk Matyinál is kisebb. Pontosan akkora, hogy be lehessen ültetni bárki fülébe.

- Netene! Aztán minek?

- Hát, hogy idejében szóljon, ha tenni kő.

- Hogy mi a kő?

- Ne idétlenkedjél! Jó? Tennikő az Alföldön született és tájszólásban beszél, ezért mondja „tenni kell” helyett azt, hogy „tenni kő”. De ami a fő, mindig tudja, hogy mit kell tenni és beleduruzsolja idejében annak a fülébe, akiében ül.

- Ettől lennék én jó, sőt jobb?

- Ettől. Mert a lelke mélyén mindenki jó akar lenni. Tán még a rablógyilkos is. De mire tettre kéne váltani, gellert kap a szándék, ha Tennikő nem szól idejében, hogy tenni kő a jót, nemcsak beszélni róla.

- Mit csináljak? És hogyan kell tennem a jót?

- Apránként. Hisz világmegváltó jóságra ritkán nyílik alkalom, s ahhoz is kevés az erőnk, hogy szívünk billentyűin az örömódát zongorázva az egész emberiséget átöleljük.

- Tehát cseppenként adagoljam magamból a jóságot?

- Inkább kortyonként – mondta az anyám. Vagy nem szomjoltónak szánod?

- De annak! – nevettem el magam. Állok egy homokbuckán és csurgatom a jóságot az élet sivatagában eltikkadt vándorok csajkáiba.

- Gyönyörű! – vidult velem anya. Csak kijöjjön az az áldott nedű a palackból. Mert csupán szavakban élő jóság olyan émelyítően édeskés, hogy már ragacsos.

- Jöjjenek hát a tettek! – egyeztem bele. - Ma este mindenesetre én mosogatok el helyetted…


Vissza a főoldalra