|
Tudjuk pedig, hogy azoknak, |
| AKIK ISTENT SZERETIK, | |
| minden javukra van. Róma 8:28 |
Egy kicsit másképpen....
Születés
Egy várandós anya két gyermeket hord a méhében. Az egyik egy "kis hívő", a másik egy "kis szkeptikus". A szkeptikus azt kérdezi:
- Te hiszel a születés utáni életben?
-
Hát persze. - mondja
a kis hívő. Az itteni életünk arra való, hogy felkészüljünk a születés
utáni életre, hogy elég erősekké váljunk arra, ami ott kint vár bennünket!
- Hülyeség! - mondja a szkeptikus. - Ez nem igaz! Hogyan nézhet ki a kinti, külső
élet?
- Pillanatnyilag még nem tudom,- mondja a kis hívő - de biztos sokkal világosabb,
mint itt bent! Talán, lehet, hogy a szánkkal fogunk enni és a lábunkkal
fogunk menni!
- Nonszensz, lehetetlen! - mondja a szkeptikus. - Megyünk a lábunkkal és eszünk
a szánkkal!? Micsoda hülyeség! Ez egy fura ötlet, hogyan is működhetne!
Itt van a köldökzsinór, ami biztosítja a táplálékot. Nem lehetséges élet
a születés után, hiszen ez a zsinór már így is túl rövid!
- Hát persze, hogy működni fog, csak minden egy kicsit másként fog kinézni.
- mondja a kis hívő.
- Soha sem fog működni! - véli a kis szkeptikus. - Még soha senki nem tért
vissza a születés után! Születés után vége az egésznek! Az élet nem más,
mint egy nagy sötét tortúra!
- Még ha nem is tudom pontosan, milyen lesz a születés utáni élet, - mondja a
kis hívő - de azt tudom, hogy találkozni fogunk az édesanyánkkal, és ő
nagyon vigyáz majd ránk!
- Anya!? Te hiszel egy anyában? Hol van? - kérdezi a kis szkeptikus.
- Itt van körülöttünk, mi benne vagyunk, és általa létezünk, nélküle nem
létezhetnénk! - válaszolja a kis hívő.
Mire a kis szkeptikus:
-
Soha nem láttam még semmilyen anyát! Nincs is ilyen!
A kis hívő elgondolkozik egy pillanatra.
- Néha, amikor nagyon csendben vagyunk, hallhatod, ahogy énekel, vagy érezheted, amikor megsimogatja világunkat! - mondja aztán halkan - Mindenesetre én hiszem, hogy az igazi életünk a születés után kezdődik!