|
Tudjuk pedig, hogy azoknak, |
| AKIK ISTENT SZERETIK, | |
| minden javukra van. Róma 8:28 |
Egy kicsit másképpen....
Olcsó istentisztelet
Hazafelé
tartanak az istentiszteletről. Apa, anya, gyerekek. A családfő csak
panaszkodik: nagyon gyenge volt a mai prédikáció, nem elég meleg a terem, a
hangosítás érthetetlen, az énekeket nem is ismertem, a dob hangos, különben
is, hogyan került egyáltalán oda, és aztán persze senki sem jött oda hozzánk
a végén. Árad a panasz, szinte vég nélkül. A család hallgatja, senki nem
vitatkozik. Aztán az egyik fiú csak közbeszól: „Apu, azt azért el kell
ismerned, hogy nem is volt ez olyan rossz műsor száz forintért”.
Az olcsó istentisztelet ellentmondás önmagában. Az Ószövetségben az
istentisztelet mindig együtt járt az áldozattal. Sokba került. Áldozatot
vittek, nem is akármilyet, elsőszülöttet. A legjobbat, amiben nincs hiba. A
mi istentiszteletünk is drága, nagy volt az ára: „Azután vette a poharat
és hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: Igyatok ebből mindnyájan, mert
ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.”
(Mt. 26.27-28)
Dávid egy alkalommal áldozatra készül. A föld, ahol az oltárnak állnia
kell nem az övé. A tulajdonos, amikor megtudja, hogy királya milyen szándékkal
jön, ingyen felajánl földet, állatot, tűzifát. Mindent, ami csak az áldozathoz
kell. Csak el kell fogadni. Miért is ne? Lényeg az áldozat!? Nem, Dávid másképp
gondolkozik: 'Így nem! Csak áron veszem meg tőled, mert nem akarok ingyen
kapott áldozatot bemutatni Istenemnek, az Úrnak!' (II. Sám 24:24)
Mit áldozok Istennek? Maradék időm, maradék erőm, maradék pénzem, maradék
tehetségem… Olyan, mintha áldozati állatnak a legrosszabb birkát vitték
volna, ami már senkinek sem kell. Miért kellett a legjobb állat? Nem volt
mindegy, hogy milyen? De. Istennek egyikre sem volt szüksége. Ő már akkor is
a szívet nézte. Olyan imádókat keres, akik nagyon szeretik Őt. Akiknek nem
számít, hogy mennyibe kerül. Nem számít?