|
Tudjuk pedig, hogy azoknak, |
| AKIK ISTENT SZERETIK, | |
| minden javukra van. Róma 8:28 |
Egy kicsit másképpen....
Nem vagyok normális
Nem vagyok normális. És egyikünk sem az igazán.. Rohan a világ és én nem bírom az iramot. Én szeretek gondolkodni, olvasgatni, sőt tanulni, és dolgozni is, és szoktam is olykor egészen rendesen, de néha csak úgy fekszem le este, hogy: "na, ma se éltem sokat! Mi volt ez a nap? Csináltam valamit?".
És nem tudom. Mert egész nap gürcöltem, rohantam, intézkedtem - még olvasgattam is mindenfélét, hallgattam a híreket, belebámultam kicsit a Dobozba (alias TV) is, veszekedtem egyet, kibékültem, tűrhetőt ettem... elintéztem mindent, tettem, amit kellett, vagy amit sikerült - mégsem érzem igazán, hogy éltem.
Jó munkám van, izgalmas, a tanulmányaim is érdekelnek, vannak barátaim is - mégis sokszor alapjában boldogtalan vagyok. Nem vagyok egy nagy ész, kicsit kemény a fejem és talán nehezen érvényesülök, mert mindig más érdekel, mint az átlagot. Nem boldogítanak a sorozatok, nem vágyom a Való Világba, nem tud felajzani semmilyen szuper szerkezet, nem kell Madonna, nem érdekel a pénzvilág, nem akarok Amerikába menni, nem várom a következő Harry Pottert...
Csak élni szeretnék. Itt. Egyszerűen, tisztességesen, őszintén. Barátokkal, rokonokkal, munkatársakkal, a szomszéddal, a buszvezetővel, a portás bácsival, a kasszás kislánnyal, az iskolából szabaduló gyereksereggel...
Velük és nem robotokkal, meggyötört, agyonhajszolt idegroncsokkal, trendi tucatemberekkel. Hogy ne úgy kelljen végigmennem az utcán, hogy ha lehet, inkább senki se vegyen észre... hogy ne kelljen visszvonulnom autista világomba, hogy kibírjam a napot. Hogy a barátaim ne szaladjanak el előlem, és én se folyton a szerepeimben legyek, hogy legyen néha időnk megállni.
Kicsit elleni csak. Játszani, beszélgetni, együtt elcsapni egy órát, járni egyet a természetben, bolondozni és komolyan eltöprengeni a világ felett.
Lehet, hogy tényleg nem vagyok normális.
Biztos, mert nem tetszik a mai norma, viszolygok a tömegtársadalomtól, nem nyugtat meg a fogyasztás kultusza, nem hiszek Britney Spearsben. És van még sok különcségem, hogy ne mondjam, kóros vonásom: pl. szeretek mindent megvizsgálni, és csak a jót megtartani. Rettentően vonz az igazság, szerelmes vagyok Istenbe, hiszek a szeretet erejében, hiszem, hogy a rossz megváltoztatható, és legfőképp, hiszem, hogy nem vagyok egyedül, hogy rengeteg ilyen "nem normális" van még a Földön. És rengeteg még, aki nem tudja, hogy ki is a normális? Hogy mi a baj, hisz jól élünk, szédítő iramban fejlődik a tudomány, rohan az emberiség előre!?
Nem tudom... néha érdemes elgondolkoznunk. Egy picit, nagyritkán. Legalább a személyes életünkről: mi éljük az életünket? Jó amit teszünk? Jó irányba haladunk? S ha nem, merni kell megállni, körülnézni és fordulni.
Keresni kell, próbálni kell, lenni kell, élni kell, mert ez itt, most a mi életünk (premier plan), csak mi élhetjük le, és csak mi tehetünk róla, ha nem tesszük, ha nem tudunk a helyünkre állni: önmagunkká válni.