|
Tudjuk pedig, hogy azoknak, |
| AKIK ISTENT SZERETIK, | |
| minden javukra van. Róma 8:28 |
Egy kicsit másképpen....
Fiktív
levél
Bibliai történetek olvasása közben gyakran megesik, hogy az ember, mivel valóban
beleéli magát egy-egy helyzetbe, eljátszik azzal a gondolattal is, hogy
"mi lett volna, ha". Mi lett volna, ha Izrael nem hitetlenkedik,
amikor a kémek jelentését meghallja, hanem hittel elindul, és nem kerül sor
a majd negyvenéves pusztai vándorlásra; vagy mi lett volna, ha a Vörös-tengernél
viszont nem mertek volna elindulni a víz felé; mi lett volna, ha a zsidó nép
vezetői hajlandóak belátni, hogy Jézus kicsoda; ha a gazdag ifjú hajlandó
feladni a vagyonát; de mi lett volna, ha Pál mindig is keresztényüldöző
Saul marad; vagy ha a keresztények nem fogadták volna el hitelesnek akár a
megtérését, akár a későbbi szolgálatát... Ha az ember ezekbe belegondol,
akkor érzi át igazán, milyen jó/milyen kár, hogy nem így történt. Valószínűleg
hasonló gondolatok nyomán született az az írás is, amelyet a következő
oldalon idézünk Hans Finzel A vezetők tíz leggyakoribb hibája című
könyvéből (86-87. o.). Abszurd, de tanulságos.
Kedves Pál úr!
Nemrég megkaptuk levelét, melyben szolgálatra jelentkezik igazgatóságunkhoz.
Alaposan megvizsgáltuk ügyét, és őszintén szólva meglepett minket, hogyan
sikerült megbízható misszionáriusként feltüntetnie magát.
1. Először is megtudtuk, hogy ön komoly szembetegséggel küszködik, ami
szinte bizonyosan leküzdhetetlen akadálya bármiféle hatékony szolgálatnak.
általában hibátlan látást követelünk meg.
2. Másodszor, nem nézzük jó szemmel, ha egy teljes idejű misszionáriusnak
világi mellékfoglalkozása van, önről pedig azt halljuk, hogy másodállásban
sátrakat készít.
3. A filippi gyülekezetnek írt levelében elismerte, hogy ez az egyetlen
csoport, amely támogatja önt. Kíváncsiak vagyunk ennek okára.
4. Ezenkívül igaz-e, hogy ült már börtönben? Egyes testvérek arról számoltak
be, hogy ön két évet töltött le Cézáreában, és Rómában is ült börtönben.
5. Emellett Efézusból azt a hírt kaptuk, hogy ön oly sok borsot tört az
ottani üzletemberek orra alá, hogy úgy beszélnek önről, mint "aki az
egész világot felforgatta". Úgy gondoljuk, az ilyen feltűnéskeltésnek
nincs helye a misszióban. Helytelenítjük a damaszkuszi jelenetet is, amikor a
falon át kosárban engedték le önt.
6. Ön az egyik levelében "az öreg Pálnak" nevezi magát. A nyugdíjakra
vonatkozó új irányelveink nem adnak helyt létszám feletti idős támogatottaknak.
7. Az ön szolgálata túl csapongó ahhoz, hogy sikeres lehessen. Először
Kis-Ázsia, aztán Macedónia, majd Görögország, Olaszország, most pedig egy
megvalósíthatatlan spanyolországi vállalkozásról beszél. Az összpontosítás
fontosabb, mint erőink szétforgácsolása.
8. Végül dr. Lukács, az orvos szerint ön vékony, kis termetű, erősen
kopaszodó ember, gyakran beteg, és mindig annyira feldúlják a gyülekezetei,
hogy igen keveset alszik. Dr. Lukács elmondta, hogy ön fél éjszakákon át járkál
imádkozva a házban. Szerintünk a megfelelő jelentkező józan gondolkodású
és izmos testalkatú. Meggyőződésünk, hogy egy jó éjszakai alvás lendületet
és erőt ad az embernek, és amikor felébred, tele van energiával.
Sajnálattal közöljük önnel, Pál testvér, de eddigi gyakorlatunkban nem
találkoztunk még olyan jelölttel, aki ennyire messze lenne missziós tanácsunk
követelményeitől. Ha elfogadnánk jelentkezését, a jelenlegi missziós
gyakorlat minden elvét megszegnénk.
Üdvözlettel:
Vattafejű J. Flavius,
a külmissziós tanács titkára