Az aztán a “híres” békesség, amelyet a mások igaztalansága vagy sérelem azonnal felborít. Az ilyen békesség elvesztése felett nem is érdemes sajnálkozni, hiszen egy fabatkát sem ér. (Trudel)

Aki ellenségeit szereti, és értük imádkozni nem tud, annak nem lehet igazi békessége. (Trudel)

Ebben a világban minden békességünk inkább az alázatos tűrésben van, mint abban, hogy nem vesszük észre a kellemetlenségeket. És annak lesz nagyobb békessége, aki jobban tud tűrni. Az ilyen meggyőzi önmagát, uralkodik a világon, Krisztus barátja és a mennyország örököse. (Kempis)

Akinek lelki békessége van, azt nem bántja a gyanakvás.

Miként lehetne annak tartós békessége, aki másnak dolgaiba belekeveredik, ki idegen ügyek után szalad, s aki ritkán és keveset száll magába. (Kempis)

Békességünk alapja az Úrhoz való viszonyunkban rejlik, mert Ő a mi békességünk. (Zeller)

Ha szerinted mindig más a hibás, akkor sohasem lesz békességed.

Van békesség, mely nem függ külső körülményektől, hanem a belül lakozó Krisztustól. Ezt semmiféle vihar nem zavarhatja meg.

Egyedül az ellenség iránti szeretet az, amely a lelket igazán boldoggá teheti. Akiben ez a szeretet lakozik, annak békességét nem tudja feldúlni még az ördög sem. (Trudel)

Békesség nélkül nincs megszentelődés, megszentelődés nélkül nincs békesség.